Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)
II. A nép és a föld
pusztáján (Kismarjától kb. 10 km-re) béreltek kaszálót. Az évi bér 40—50 forint s a szénából kilencedet kellett adni. 89 1811-ben Beöthy Imre köröstarjáni birtokán a kismarjaiak 405 db marhája számára ad nyári legelőt, darabonként 3 forintért, de az öt darab bikáért nem kell fizetni s takarás után a tallón is szabad legeltetni mindaddig, „míg a télnek keménysége a marhákat bé nem szorittya". 91 Az 1820-as években szerzi meg a város az elpusztult Wégen falu határának egy részét. A ránkmaradt dokumentumok hiányosak. Annyit tudunk, hogy a zálogba vétel 1823 szeptember 14-én történt, „licitáció" formájában, amelyen Kun János főbírón kívül a nótárius, 2 esküdt, 6 communitásbeli, 11 tanácsbeli személy képviselte a várost. 92 December i-én már „Régen puszta pénztár" működik. 93 A pusztán 1824-ben — az ún. Kuruttyalóban — a gulya legelt, de búza, árpa vetésről, szérűsés veteményes kertről is szólnak a források. 94 A város által bérelt pusztából azonban nemcsak kismarjaiak részesülhettek, hanem idegeneknek is osztottak egy-egy darabot. Nyilván, ebből fölös haszonra igyekezett szert tenni a város. 95 1826-ban 233 kismarjai polgárnak van itt szántóföld telke, melyen összesen 472 kereszt és 5 kéve tiszta búza, 1727 kereszt és 2 kéve kétszeres élet termett, melyből ki kellett adniuk a szokásos kilenced dézsmát. 96 1823 augusztusában a vértesi Részegei pusztán Dersz Páltól 117 köblös és két vékás szántót és kaszállót vettek bérbe három évre, évi 350 forintért. 97 A XIX. század elején a szomszédos Pelbárthida felé is irányul Kismarja terjeszkedő igénye. 1828 táján szerzik meg Fekete Nagy Pál és nővére 10 telkét, 7200 forintért. 98 Ezenkívül 1855-ig több részletben összesen még 323 hold 862 D-öl kitűnő minőségű fekete földet vesznek meg a pelbárthidai Ónodi és Budai családoktól. 99 A pelbárthidai földeket már nem újraosztásos, nyilas osztásos módszerrel mérték ki, hanem szabályos haszonbérleti formában osztották szét a lakosok közt. 37 hold 85 D-ölet azonban a város 1862-ben szőlőskert céljára örök áron osztott ki, kb. 900 rj-öles nyilasokban. 100 Már az 1830-as években jelentkezik a kismarjaiak érdeklődése a Hodossy család örökségében levő Ádám-puszta, vagy más néven Éva-Sára iránt. 1831-ben 3 évre kötnek árenda szerződést Hodossy Miklóssal évi 800,— forintért. 101 1835-ben, amikor a szerződés lejár, már 4000,— forintot kellene letenni úgy, hogy az elvetett termés a bérlőké lenne. Nem tudjuk, létre jött-e az egyezmény— most Vér Dánielné, Hodossy Sámuel testvére a kínáló 102 — de 1838-ben egy juhász 100 váltó forintért legelteti juhait a Kis Marja város által bérelt Éva-Sári pusztán. 103 1844 nyarán Dósa Demetertől az Ádám pusztán ugar — s más földeket vásároltak a kismarjaiak, mennyit, nem tudjuk. 104 Az Ádám puszta azonban ekkor még véglegesen nem került a város kezére. Ezt abból tudjuk, hogy legközelebb 1913-ban kapnak rá ajánlatot, kat. holdanként 1120,— összesen 240000 koronáért. Az összeget soknak tartják s addig meditálnak rajta, míg a birtok más kézre jut. 105 A puszta egy részét csak 1938-ban tudja az akkori főjegyző László László — a pusztára ugyancsak számot tartó nagykerekiek elől — ügyes manőverezéssel a kismarjaiak részére megszerezni. Úgy tűnik, a kismarjaiak földszerzési expanziója a XIX. század közepe táján érte el maximumát, hiszen ekkor még bírta a nagymarjai pusztát, a Kasza pusztát, a pelbárthidai földeket s még több más fent idézett kisebb zálogos földeket. A XIX. század második felének levéltári forrásai jórészt elpusztultak, így kevésbé követhetjük nyomon a szűk határok közé szorult, ugyanakkor kiváltságait elvesztő község földért folytatott harcát. Annyi bizonyos, hogy miután a Beöthy birtok több örökös között oszlott meg (Beöthy Ákos, Beöthy Andor s leányágon Szunyogh Péter), egyes részei idegen kézre kerültek (Juricskai Mór, Székely 6* 33
