Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

II. A nép és a föld

A nagy csecsemő- és gyerekhalandóság miatt végig alacsony az átlagos életkor: a XVIII. század első felében 30—32 év körül, 1750—1800 között 18—-20 év, 1800—1850 között 28-—30 év, 1850—1900 között 35 év, s 1900—1910 között újra 30 év. A XVIII. századi átlagot torzítja az, hogy az életkori jelzés nélkül elhalt gyerekeket nem vehettük figyelembe, tehát a valóságban még több gyerek halt meg. De a XIX. század második felének halálozási arányaiban is kell számolnunk némi torzulással, mert ebben az időben több alkalommal is kolerajárvány tizedelte meg a lakosságot.

38 így a 240 éves átlagszám 26 éves átlagos életkort mutat. Jellemző viszont, ha a 2 éven aluli csecsemőhalandóságot levonjuk, az átlagos életkor a XVIII. században 38, 1800—1850 között 43, 1850—1900 között 48, 1900—1910 között 50 év. Ha 5 éves korig levonjuk az elhalt gyerekek számát, az átlagos életkor az előbbi periódusokban már 46—49—58—55 évre emelkedik. Míg tehát a gyerekhalandóság kétszáz év alatt alig csökkent, a felnőtt lakosság életkora fokozatosan emelkedett. 12. sz. táblázat 30 éven túli halálozási megoszlás férfiak és nők között 30—40 éves 40—50 éves 50—60 éves 60—70 éves 70—80 éves 80—100 éves f n f n f n f n f n f n 1730—1750 4 2 6 3 6 6 7 3 3 J 2 2 I75I —1800 18 M 19 13 33 23 42 23 2

3 11 17 8 1801—1850 22 20 32 27 48 36 58 35 27 21 4 185

1 —1900 18 9 22 21 27 29 23 26 20 1

2 3 3 1901—1910 î — î 2 — î î 3 î 2 2 2 A halálozási mutatók a férfiak és nők viszonylatában 30 éves korig semmiféle eltérő tendenciát nem jeleznek. A halálozás kb. egyenlő mértékű mindkét nem esetében. Harminc éven túl azonban mutatkozik némi eltérés: Míg tehát a XVIII. században több férfi ér meg magasabb életkort, addig a XIX. század második felétől a nők hosszabb életkort élnek meg, mint a férfiak. A nők esetében számottevő eltéréseket okozhatnak a gyermekszüléssel kapcsolatos halálesetek. A XVIII. század vége óta, mióta az anyakönyvek a halál okát is feltüntetik, 1910-Íg mindössze 87 nő halt meg szülés következtében. (Négy esetben jelzik a gyermekágyi lázat, mind a négy 1850-—1870 között, néhány eset „idétlen szülés", a többi haláleset közvetlen okát nem ismerjük.) Jellemző, hogy a szülések miatti halálozások száma a XIX. század végéig fokozatosan emelkedik, de sohasem ölt járványszerű méreteket. A szülések főként az idősebb korosztályú nőknél jelentettek halálos veszélyt. A 87 halott közül 60 harminc éven túli nő volt. 20 esetben 35 éven túli nő halt bele a szülésbe. Ha a 11. számú táblázatot tanulmányozzuk, szembetűnik, hogy kb. 5—10 éves korban a nagyfokú gyermek halálozás megszűnik s ettől kezdve kb. 50 éves korig alacsony szintű az elhalálozás (3,3—6,4%). E korban legtöbb a véletlen okozta