Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

I. A falutól a városig

I. A FALUTÓL A VÁROSIG „Ma úgy tekintünk vissza a középkori falura, mint megannyi társadalmi szigetre, amely elzárt a külvilág szamára : a falu lakosai itt éltek-haltak, s határ ukat át sem igen lépve, befelé fordult élet után tértek örök nyugovóra.'' Szabó István Kismarja önálló tanácsú, ma egyre apadó lélekszámú község a Berettyó folyó mellett, a Hajdú-Bihar megyei derecskéi járásban. Egykor a Berettyó erei és mocsarai vették körül, a falu lényegében szigetre épült, melyből csak egyetlen mesterséges hídon át lehetett kijutni a Debrecent Váraddal összekötő útra. E már a középkor óta fontos út egyben elválasztotta társközségétől, a XVII. század folyamán elpusztult Nagymarjától, (i. sz. térkép) A Marja név először 1277-ben bukkan fel Maria alakban,

1 melyet a falu valószínűleg Szűz Máriáról elnevezett templomától nyert.

2 Maga ez a névadás is arra utal, hogy jóval régebbi, talán még a királyi birtoklás korában keletkezett, s amikor neve megkettőződött, már erőteljesen fejlődő település volt.

3 A régebbi eredetet az is bizonyítja, hogy 1291-ben, majd három évvel később 1294-ben „Maria noua", azaz Újmarja neve is felbukkan, mely ebben az időben a Hontpázmány nemzetségből való Czibakok birtoka

4 s 1291-ben 200, 1294-ben 93 kepe gabonát fizet püspöki tizedként, s fél márkát ad püspöki szeretetadományként.

5 Ó-Marja csak mintegy három évtizeddel később, 1322-ben tűnik fel, mint „Possessio Omaria".

6 1332-től aztán a két község neve párhuzamosan szerepel a pápai tized és a váradi püspökség dézsmajegyzékeiben. Jellemző, hogy ebben az időben Ómarja Jakab, András és Imre nevű lelkészei csak négy-öt, Újmarja Mihály nevű papja általában 9 garas egyházi tizedet fizet.

7 Ezek a számok mindkét esetben tekintélyes falukra utalnak.

8 Az írásos források alapján nem állapítható meg, hogy a két falu közül melyik felel meg a mai Kismarjának s melyikből lett Nagymarja. Bunyitai Vincze abból kiindulva, hogy „őseink lakhelyeik választásánál elsőséget adtak mindig a folyóvizek tájainak", Ómarját a mai Kismarjával azonosítja. Ugyancsak ő mutat rá arra, hogy Kismarja birtokosainak választott lakhelye volt, ahol kúriájuk, majd váruk állt, melyről maguk előbb „Ó-", majd „Kismarjai" előnevet vettek fel.

9 Újmarja ezek szerint a későbbi Nagymarjával azonosítható, mely falunak temploma s útszéli csárdája csak a XIX. század közepén tűnt le teljesen a föld színéről. Helyét idősebb emberek pontosan meg tudták határozni.

10 Ómarja — a későbbi Kismarja •— a XIII. század végén az Ákos nemzetség kezén van.

11 Lehetséges, hogy az Ákosok telepítették, de az sincs kizárva, hogy már ők is örökölték.

12 Az első „Ómarjai" előnevet viselő birtokos akinek nevét írásos források megőrizték az Ákos nembeli Lukacs fia László, kinek jobbágyai a szomszédos Pelbárthida jobbágyainak földjét felszántották és rozzsal bevetették. Az 1322-ben befejeződött per következményeként Maria Pelbárthida felőli határjeleit megújítják.

13 Az Ómarjai család birtokainak egyik központja ebben az időben a későbbi Kismarja lehetett. E birtokhoz tartozott ebben az időben Gyapoly, Kerekegyház, Kaszatelek, Vasad egy része, Hencida, Gálhida, Zsadány, Balícány,