Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)
II. A nép és a föld
E folyton mozgó lakosság számát 50 éves periódusonként próbáljuk nyomon követni. A rekonstrukciót elsősorban az anyakönyvek felhasználásával végeztük, de ezeket az adatokat mindig összevetettük korabeli összeírásokkal is, és felhasználtuk különféle jegyzőkönyvek névanyagát is. Az 1692-es megyei portális összeírás 23 családnevet közöl 18 . Ezzel szemben az 17 31—1733-as jegyzőkönyvben még 71 olyan családnevet találunk, akikről feltételezhető, hogy 1692 körül is a faluban éltek. Hozzá kell tennünk, hogy ez a szám bizonyosan önálló családfőket jelöl, hiszen valamennyi túl van a negyven éven. Ráadásul a számot minimálisnak kell tekinteni, hiszen nem bizonyos, hogy három év alatt minden név felbukkanhatott a jegyzőkönyvekben. Ennek megfelelően 1692-ben legkevesebb 94 családfővel számolhatunk. Ha ehhez hozzávesszük az e korra jellemző kb. 10 fő mozgó létszámot, akik csak időszakosan bukkannak fel a forrásokban, máris 100 fölé emelkedik azoknak a családfőknek a száma, akik a XVII. század második felében a falu népességét alkották. Az 1715. évi összeírás az 1692-es névsorból már csak öt családnevet ismer. (Kovács, Lázár, Nagy, Szabó, Szilasi). Ugyanakkor 12 olyan név bukkan fel, akiket a korábbi forrásokból már ismerünk, bizonyítva, hogy ezek már korábban is kismarjai polgárok voltak. Két név itt bukkan fel először (Pintér, Somogyi). A jegyzőkönyvi adatok azonban 105 olyan családról tanúsítanak, akik az 1715. évi összeírásban nem szerepelnek. Ebben az időben tehát legkevesebb 126 önálló adózó fő vallhatta magát kismarjai polgárnak. Ezek szerint az 1715. évi összeírás Kismarjában a lakosságnak minimálisan számítva is csak 1 / 5-öd részét tünteti fel. Az összeírásban felbukkanó két új név jelzi, hogy a jegyzőkönyvek névanyaga sem teljes, tehát az összeírás torzítása még nagyobb lehet. 1720-ban 84 családnevet írtak össze az országos consriptorok. Közülük 11 itt tűnik fel először (Barcsa, Betegh, Dombi Horváth — kétszer — Jó, Mádi, Mészáros, Sajti, Szálai, Szombath), igaz, hogy az 1692-es nevekből 10, az 1715.ből 2 hiányzik. A jegyzőkönyvekből rekonstruálható névanyag azonban 1715-höz képest is újabb héttel gyarapodott. Az így kapott 112 névből csak 39 szerepel az 1720-as összeírásban. Ha ezt levonjuk a jegyzőkönyvi 112-ből, még mindig 73 ismeretlen családnevet kapunk, akik nem szerepeltek az országos összeírásban, így 1720-ban kb. 157 állandó családdal kell számolnunk. Az 1720-as összeírás valószínűsége tehát Kismarjában minimálisan 50%. Az anyakönyvezés megkezdése előttről még egy, az eddigieknél teljesebb adóösszeírással találkozunk. Az összeírást 1728-ban megyei rendeletre készítették. Ebben az időben még folyt Kismarja és a váradi káptalan közötti dézsmaper, illetve nem sokkal ezelőtt volt kénytelen meghátrálni a szepesi kamara is földesúri igénye elől; ekkor szabadult ki a vármegye börtönéből a kismarjai bíró és nótárius. Lehetséges, hogy ez a feszült állapot is oka, hogy ekkor 125 jobbágyi (colonus) és 32 zsellér (inquillini) állapotú, összesen 157 családfőt jegyeztek fel az összeírok. 19 Az 1692-es családok közül még 9 él, igaz, ezek azóta több ágra bomlottak (Kis 15, Nagy 9, Kovács 8, Szabó 6, Varga 5, Szilasi 4, Szűcs és Lázár 2-2) Az 1715-ben feljegyzett családok közül hármat nem találtunk meg 1728-ban (Faragó, Lukács, Somogyi), pedig az előbbi kettő bizonyos, hogy itt élt, hiszen nevük az 1730-as évek jegyzőkönyveiben többször is felbukkan. Ugyanakkor 1720-hoz képest 32 új családnevet találunk, nem számítva az azonos családnevek további bokrosodását. Az 1720-as összeírásban szereplő családok közül 10 név kimaradt az 1728-as összeírásból. Közülük 6 (Faragó, Fülöp, Gál, Sinyi, Szász, Varanyi) bizonyos, hogy ebben az időben itt éltek a faluban, érthetetlen tehát, hogy miért nem szerepelnek ebben a sokkal terjedelmesebb összeírásban. A ma4* il
