Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

I. A falutól a városig

103. -A számadási főkönyvek 1760-tól 1844-ig több évről megmaradtak. HBMLt. V. 637/a 42, 49 sz. 5! alatt. 104. HBMLt. V. 637/a Vm. stat. 1757. okt. 7. 105. Uo. V. 637/a 22. 1823. ápr. 3. Peres iratok. 106. Uo. V. 637/a 17. Vármegyei currensek. 107. Uo. 637/a 4. 1845. március. Ez az irat tömören összefoglalja a szabadságjogok történetét. Néhány nappal később a levelet újra fogalmazták s benne még terjedelmesebben adják elő jogaikat és vélt sérelmeiket, hangsúlyozva, hogy már számos esetben a király, illetve a királyi helytartó védelmezte meg kiváltságaikat a vármegyével szemben. A levélírók itt-ott el is túlozzák a királyi védelem tényleges jelentőségét. 108. HBMLt. V. 637/ 3. 109. Uo. V. 637/a 23. Kérvény. 1824. jan. 22. 110. OL. Arc. Regn. Conscr. Opp. Kismarja. 1828; HBMLt. V. 637/a 3. 1828. Több javított, átírt fogalmazvány. in. A kismarjai ember kardot is viselhetett. L. Kis János még a Péró világ előtt vette a kardot, melyet őkigyelmétől Faragó Mihály vett meg. V. 637/a 17. Ib. Inq. Civ. 1759. dec. 8. 1969-ben egy régi ház bontásakor a nádtető alatt egy XVII. századi hajdú fringiát találtak. Ez jelenleg Székelyhídi Ferenc Debrecen, Kossuth u. 65. sz. alatti lakos tulajdonában van. (14., 15 sz. kép) 112. Mezősi, 1943. 97; 1771-ben Kismarja bírója a Nagymarján termett tengeriből 125 köbölt és 7 vékát adott Beöthy Gábornak kilenced fejében. HBMLt. V. 637/a 17. Beöthy Gábor quietanciája; 1826ban Régeny puszta után 233 kismarjai ember összesen 253 kereszt és 14 kéve búzát adott kilenced fejében. Uo. Tan. jkv. 1826. 113. Erdei, é. n. 54. 114. A kollektív nemesség értelmezése más kiváltságos helységben is problémákat okozott. Vö. Maksay, 1973. 15. 115. Bár 1757-től Debrecen, Bihar, Diószeg mellett Kismarját is kijelölték vármegyei közgyűlések tartására alkalmas helységnek. HBMLt. V. 637. 14. Várm. stat. 1757. Szent András hó 4. 116. Uo. Tan. jkv. 1731. 146. Nem egy kismarjai polgár egyenesen dicsekedett vele, hogy „császár őfelsége részére laboncz" volt. 117. Uo. 637/a 4. 1847. máj. 29. 118. 1836-ban Kocsis Ferenc a Ns. Portugall ezredből megszökik. Uo. 1836. márc. 15. 1847-ben Pap Mihályné fia kiváltásáért két ökröt és egy tehenet adott el, 230 forintért. Uo. 1847. febr. 16. A katonatartáshoz számtalan adalékot tartalmaz az V. 637/a 45/A. Szám. Prot. 1816—1843. 119. A megalakult nemzetőrség megyei fővezére a nagymarjai birtokos, Beöthy Ödön lett. A váradi járás vezére a nagykereki Csanádi Sándor. Utasítják a nemzetőrséget, hogy minden ember „olly fegyverrel lássa el magát, mi körülte van, mellyek közt azomban a' lengyel időkből hírbe jött kaszalándzsa tartatik legczélszerűbbnek és leghatályosabbnak." HBMLt. V. 637/a 4. 1848. márc. 27. Bár később, dec. 16-án a Honvédelmi Bizottmány körlevele leírja, hogy az így felszerelt nemzetőri csapatokat „mozgó csapatokként" kell alkalmazni, „nem pedig nyílt téren szembe állítani az ellenség ágyútüzével". Uo. 1848. dec. 16. 120. Uo. V. 637/a 45. Szám. főkönyv. 121. Neveiket Osváth Pál közli, i. m. 45. Elestek: Varga István, Erdei István, Szilasi András, Bakó Mihály, Balogh Imre, Faragó Pál. Életben maradtak: Kun Mihály, Orbán István,|Sarkadi András, Z. Nagy Imre, Sz. Pető István, Boros József, Szegedi József, Kun Sándor, Karcza Imre, Hőgye Ferenc, Takács Imre, Kun István, Csutoros Ferenc, Karácson Mihály, Janó János, P. Janó János, Torma Imre, Sajó Ferenc, Erdei András, Varga Sándor és Ostváth Pál. A hősi halottak között van még Tóth István, akiről Ostváth Pál nem tudott. HBMLt. V. 637/b 3. Tanácsi iratok. 1849. jún. 27. 122. HBMLt. 637/a 6. Körözvények. ápr. 26. 1849. „a rendkívüli téli táborozások daczára, vezéreink megelégedésével az Erdéllyi csapatokban... a szükséges kellékkel alig ellátott, 's a hadi élet nehézségeivel még alig ismerkedett csata mezőre vezérlett édes hű fiai e megyének a vöröstoronyi szorosson őrködő 55-k számú honvéd zászló alj, melly az ütközetek viharában meg edzve, 's győzelemről győzelemre haladva, a' történeti hírű Bem erdélyi hadseregének egyik dísze lőn, mely Biharnak nevét idegen országhatárnak széléig hordozta." 123. Érdemesnek tartjuk közölni Kovács Miklós „köz őr" Csúcsán kelt levelét, melyet a marjai bíróhoz írt: „T. cz. Bírák Urak Tisztelt Főbíró urat különösen kérem, hogy alább írtnak légyenek szívesek küldeni vagy fejér ruhát és csizmát, vagy pedig pénzt 6 pengő forintot mert még az Áladalom nem adott s nem is tudjuk, hogy mikor fog adni ara nézve kérem alázatossággal tisztelt Bírák uraimékat hogy légyenek szívesek kérésemet teljesíteni minél elébb egyébaránt sem pénzem sem ruhám nintsen... mert drága minden iten Erdéjbe azon 6 pengő forintot amelyet hoztam volt magammal el lopták tőlem és most átallyába nints pénzem Édes Anyámat is kérem légyenek szívesek tudósítani és a pénzemet által adni írás melett Nékem is írás melett el küldeni szíveskedjenek mindezek