Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)
IV. A népi kultúra változásai
tekenőbe bugyborík. Amoda van egy kis ház, Abba lakik egy kis lány, Süti, főzi a bikát, Oda várja a Gyurkát Kockázás. Főként leány gyermekek játszották, néha fiúk is. Öt darab megközelítően kerekre csiszolt kődarab vagy folyami kavics kellett hozzá. Az öt kockát jobb kézzel a földre dobták (terít). Egyet felvett, azt feldobta a levegőbe, ezalatt egy másikat is felkapott a földről s a levegőből érkezőt is elkapta. Most két kocka van a kéziben. Egyiket leteszi, másikat feldobja s így folytatja mindaddig míg mind az öt kockát fel nem szedte. Ezután kezdi elölről, de most egyszerre kettőt kell felkapnia, majd hármat és egyet, végül egyszerre mind a négyet, hozzá a levegőből érkező egyet, tehát végül egyszerre mind az öt kocka a kezébe került. Következett a lecsapás és a felkapós, vagyis az öt közül egyet feldob a levegőbe, a többit lecsapja a földre és a levegőben levőt elkapja. Megcsinálja ennek a fordítottját is, vagyis egyet feldob, mind a négyet felkapja, tehát újra mind az öt kocka a kezében volt. Ezután jött az akasztós. Az öt kockát feldobta a levegőbe s megpróbálta azokat keze fején elkapni. Ami fennakadt, azt feldobta a levegőbe s egyszerre elkapta. Ahányat sikerült elkapnia, annyi pontot kapott. Ha a feldobott kockákat sikerült úgy elkapni, hogy egyik részét lefele csapva, másikat fölfele kapta el, akkor az egész duplának számított. Legjobb esetben tehát egy játékkal io pontot lehetett szerezni. Ha azonban játék közben akár csak egy kockát is elejt, vagy nem sikerül felkapnia, akkor át kell adni a játékot a soron következőnek. Gombozás. 6—-12 éves fiúk kedvelt játéka volt. A játék több részből állt. Első a hajítás vagy lökés. Húztak egy vonalat, ettől 5—10 lépésre kapartak egy kb. 10 cm átmérőjű lyukat. Ebbe a lyukba igyekeztek a vonalról beledobni a tallért. (A legértékesebb tallér ólomból készült, ennek hiányában 4-5 cm-es átmérőjű lapos alátét is megtette.) A lyuktól való távolság határozta meg a második rész sorrendjét. Természetesen, az lett az első, akinek sikerült a lyukba beledobnia a tallért. Miután megállapították a sorrendet az első összeszedte a tallérokat, markában összerázta s a lyuk fölött jó magasan feldobta a levegőbe. Ezután az volt a cél, hogy a szertegurult tallérokat behajlított mutatóujjal igyekezzenek egyenként a lyukba bele csúsztatni. Az első lökés az egyes számú fiút illette és így tovább. A lökésre jogosult mindaddig folytathatta a tallérok becsúsztatását, míg egy-egy tallért sikerült a lyukba bele lökni. Ha közben két tallér összekoccant, akkor azt mondták kocc, s ezért át kellett adni a játékot a következőnek. Ha végig ért a sor, és még volt bedobatlan tallér, akkor kezdték elölről. Amikor minden tallér belehullott a lyukba, akkor következett a számolás: mindenki annyi gombot kap társaitól, ahány tallért sikerült bedobni a lyukba. Bigézés. 6—14 éves fiúk játszották a falu melletti gyepen vagy tágasabb udvaron. Kelléke a bige, egy kb. 15 cm hosszú, 4-5 cm átmérőjű, mindkét végén kihegyezett fa és minden játékosnak egy kb. 40-50 cm hosszú bot. A játéktér egyik végénél egy keskeny, hosszúkás lyukat vájtak. A csapatot két részre osztották, egyik kint volt, a másik bent. (Két pálcika közül aki a rövidebbet húzta, az lett kint.) Most a bent levők közül egy — lehetőleg a legjobb játékos — a bigét keresztbe ráhelyezte a lyukra, botjának egyik végét alá feszítette, majd erőteljesen felfelé rántotta, ami által a bige messze előre repült. A kint levők igyekeztek kézzel megkapni a repülő bigét. Ha sikerült, akkor a két csapat helyet cserélt.
