Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)
I. A falutól a városig
kiváltságjogok csorbítatlanul átvészelték a XVII. századot. Ennek ellenére a század viharai éppen úgy végigszántottak a kiváltságos mezővárosokon, mint a jobbágyfalukon. A kereki vár urai már nem adtak védelmet a vérengző Szejdi pasa tatár hadai ellen i66o-ban, sem a következő évtizedekben a különböző fosztogató török, tatár, német, kuruc csapatok ellen s nem kerülhette ki a város a megújuló pestisjárványokat sem. 51 1664-ben Boldvai Márton székelyhídi várkapitány azt jelentette, hogy „az nímet praesidium miatt nagy bajba vagyok, mert a kommendansra, majd reám jönnek seregestül. . . a kismariaiaknak ötödnapja, hogy minden marháikat elhajták, városukat felverték, minden javukat, portékájukat elvitték, csak hajuk, szakálluk maradt". 52 1660-ban Szejdi pasa Kereki várát elfoglalta, így Kismarja egy ideig a török uralom és az erdélyi állam ütköző területébe tartozott s mint ilyenkor lenni szokott, a közelben portyázó török csapatok garázdálkodásainak nap mint nap ki volt téve. De már korábban is kiterjedt Kismarjára a török hatalom érdeklődési köre, hiszen Orner a szolnoki szandzsák bégje már 1613-ban Lónyai Endre kallói kapitányhoz írott fenyegető levelében többek közt a Kis-és Nagymarja „21 évről elmaradt" császári, vagyis szultáni és török földesúri adó megfizetését követeli. Majd Várad eleste után a környékkel együtt Kismarja is néhány évtizedig török uralom alá kerül. A török általában elfogadta az erdélyi fejedelmek kiváltságát, nem szervezett ezen a vidéken szpáhi birtokokat, de az adókat szorgalmasan behajtotta. Kismarja az 1692-es összeírás szöveges megjegyzése szerint a felszabadulás előtti években 400 magyar forintot fizetett s töröknek s 100 magyar forintot az erdélyi fejedelemnek. De az is kitűnik az összeírásból, hogy ebben az időben már zálogban bírta Kaszát és az ekkor már praediumként számontartott Nagymarját. Azt is megjegyzik azonban az összeírok, hogy régen 50 sessiót bírt a tized, harmincad (decima, tricessimis) és más terhek alól felmentett falu, de ez most mind elpusztult. 53 Az összesen 500 magyar forint adót tehát a XVII. század végén már lényegesen megnövekedett határ után kellett volna fizetni, melyben benne van az 1552-ben még virágzó Nagymarja egy része is. 54 Hogyan éltek őseink a zavaros XVII. században? Hogyan művelték földjeiket? Milyen módon szervezték meg önkormányzatukat? Minderre a foszlányokban ránk maradt források nem adnak választ. Annyi azonban bizonyos, hogy a privilégium ereje átsegítette a kis várost a nehéz időkön s ha nem is gyarapodva, de a környék, a táj többi településéhez viszonyítva meglehetős épségben érték meg a török alól felszabadító háborúk első hadainak megérkezését. Mint ismeretes, 1690 körül már messze előrenyomult az osztrák—magyar felszabadító sereg s most Várad megvétele volt egyik kulcsfontosságú stratégiai feladat. Az „Erdély kapujá"-hoz szívósan ragaszkodó törökök maradék haderejük zömét Várad körül összpontosították. Ennek ellensúlyozására fölös számú császári zsoldos sereg is megszállta a vidéket. 1692-ben felszabadult ugyan Várad, de a vissza-visszatérő török csapatok minden eddiginél kegyetlenebb bosszúval pusztították a még életben maradt falukat. így történt, hogy több más falu népével együtt 1693 körül Kismarja is „megfutott". 55 A lakosság zöme ekkor a Berettyó másik oldalán, Pocsajban húzta meg magát, némelyek más helyen, Félegyházán, Vajdán, de volt, aki egészen Tokajig elszaladt. 56 E kort a későbbi források „nagy futás"-nak nevezik s úgy tűnik, az ezt követő évtized valóban sorsforduló a mezőváros életében: a XVIII. század fordulója új harcokat, új megpróbáltatásokat hozott a lassan visszaszállingózó lakosságnak.
