Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)
II. A nép és a föld
82. Osváth, 1896. 36. 83. V. 637/b 4. Szerződés. 84. Uo. 85. V. 637/a 49. márc. 21. 86. Egy láncz (=275 D-öl) kender föld ára 4 garas váltó cédula, vagyis 1 forint, két fő kitört kender, melynek egyike virágos, másika magvas, s földjét Szent Mihály napig leszántja. A dinnyeföldért semmi terrágiumot nem fizetnek, hanem két vékásért egy napi gyalog szolgálatot, s helyét szent Mihály napig köteles a bérlő leszántani s az uraság magjával bevetni. V. 637/a 49. 1912. március 6, 1913. márc. 10. 87. V. 637/a 49. 1819. ápr. 24; uo. 1842. ápr. 4. 88. V. 637/a 19. 1823. márc. 22. Törv. széki jkv. Ennek ellenére Beöthy László még 1843-ban is „mint jó szomszédgyát" kéri a kismarjai bírót, hogy 5 marjai emberen, akik 2—2 láncz feles földjüket nem szántották, nem vetették be, tegyen igazságot. Uo. 1843. okt. 2 489. V. 637/a 42. Szám. fkv. Cassa dorn. 1760. szept. 12; uo. 1763. 90. V. 637/a 3. 1789. máj. I. 91. V. 637/a 49. 1811. ápr. 22. 92. V. 637/a 3. 1823. szept. 14. 93. Uo. dec. î. 94. V. 637/a 19 Törv. széki jkv. 1824. jún. 8. 95. V. 637/a 3. 1824. aug. 6. Császár János püspöki nótárius kérvénye, melyben a Régeny pusztán levő „2 láncz allya őszi búza vetés" utáni dézsmájának elengedését kéri. 96. V. 637/a 60. A Régeny puszta terméséből bé jött kilencednek fel jegyzése. 1826. 97. V. 637/a 9. 1823. aug. 19. 98. V. 637/a 3. 1828. jan. 19; Hunyadi, 1936. 48. 99. V. 637/a 49. 1848. jan. 13 ; uo. 4. 1848. febr. 21 ; uo. 49. 1850. okt. 28 ; uo. 45. Szám. fkv. 1855. 1. 100. Osváth, 1896. 7; Egyhá. Lt. Kismarja. Emlékirat. 101. V. 637/a 3. 1830. júl. j. 102. V. 637/a 3. 1835. dec. 30. 103. V. 637/a 49. 1838. ápr. 8. 104. V. 637/a 4. 1844. nyárhó 27. 105. V. 637/b Képv. test. jkv. 1913. nov. 9. 106. Szunyogh tanya, Andor tanya, Olga major stb. Ezek összes területe 4624 kh. 837 •-öl. A birtokok nagyobb része közigazgatásilag Esztár, illetve Hencida községhez tartozott. Osváth, 1896. 38. 107. Hunyadi, 1936. 61. 108. Varga, 1956. 109 — 123. 109. Varga, 1973. 139—154. no. V. 637/b 2. Képv. test. jkv. 1932. okt. 26. m. N. Kiss, 1958. 616—624. 112. V. 637/a 22. Végrendelet, 1728; uo. Tan. jkv. 1732. 174; uo. 1742. febr. 20. 113. V. 637/a 22. Tan. jkv. részlet, 1791. febr. 5. 114. Uo. 3. 1830. 115. Uo. 60. 1837. Öszveírása a Püspöki hegyen 3 kismarjai polgárnak szőlőjére ki vetett bor dézsmáról. 116. Uo. 4. 1838. Itt a bihariak panaszolják, hogy a szőlőket nem is csőszök őrzik, hanem a város „hetelő kis bírája", aki a károkért nem felel. 117. Uo. 35. Perek jkv.-e 1833. márc. 7. 118. Varga, 1973. 139—154. 119. Mérei, 1948. 152. 120. Varga, i960, 87; uo. 1973. 150. 121. A jobb földű szomszédos faluk polgárosodó parasztsága gúnyosan ragasztotta rá Kismarjára a „fekete falu" jelzőt. A kismarjai férfiak ugyanis minden ünnepnapon fekete ruhában jártak, mégpedig azért, mert nem volt más ünneplő ruhájuk mint az esküvőjükre varratott egyetlen fekete öltöny. Legtöbb férfit ebben az egyetlen fekete öltönyben temették el, mert életük során nem telt még egy ünneplő ruhára. 122. Varga, 1972.. 333—428. 123. V. 637/a 17. Lib. inq. civ. 1759. aug. 5. 124. V. 637/a 14. Kism. Stat. 1761. 20. pont. I2J. Uo. 22. Tan. jkv. 1731. 126. Uo. 3. Tan. jkv.; Az 1895-ös felmérés Kismarján 1834 db. ludat talált. Idézi: Gallacz I. 1896. II. sz. mell. 127. Szabó, 1971. 9—72; Földes, 1971. 418—431. 128. A kismarjaiakhoz hasonló módon alakult a telekszervezet a sárréti szabad falukban és a hajdú városokban. Vö. Osváth, 1905. 5; Varga, 1975. 403 — 409; Nóvák, 1975. 182—185.
