Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)
II. A nép és a föld
JEGYZETEK î. Györffy, 1963. 581, 641; Szabó, 1966. 191. 2. Szabó, 1966. 197. 3. Jakó, 1940. 296. 4. Szabó, 1966. 139—188. 5. OSZK. F. M. 52. Fol. Hung. 1114/10 Bihar m. 6. 1940. 296. j. Jakó, 1940. 296; Mezősi, 1943. 97. 8. OL. Arch. Regni. 1715. Conscr. Com. Bihariensis. Opp. Kis Maria; 1720. uo.; Közli; Acsády, 1896. 33, 38. 9. Többek közt: Szabó, é. n. 122. 10. Dávid, 1957. 145—199; Kováts, 1969. n. E módszert a francia F/euri-Michel—Henry Louis dolgozták ki (Des registres paroissiaux á l'historié de la population. Paris, 1956; Nouveau manuel de dépouillement et d'exploitation de l'état civil ancien. Paris, 1965. Hazánkban kiváló művelője Dr. Kováts Zoltán, akinek tanácsait ezúton is köszönöm. Sokat tanultam Nemeskéri László és kutatócsoportjának bodrogközi vizsgálódásaiból. Magam nem vagyok demográfus, így kénytelen voltam eltérni a szaktudomány speciális metódusaitól. 12. L. az II. fejezet 20. sz. jegyzetben felsorolt összeírásokat. 13. Osváth, 1896. 41. Osváth a Thoma családot keresztnevén Mátyás- néven közli. Gyulay Károly nótárius később idézendő feljegyzéséből tudjuk, hogy ez tévedés. 14. Mezősi, 1943. 97. 15. HBMLt. V. 637/a î. Perirat. 1727. jan. 10. 16. Bellon, kézirat. 21. 1. 17. Patkai István a Rákóczi-féle szabadságharc alatt „császár őfelsége részére laboncz lévén", 1705-ben a kurucok fogságába esett, innen a bíró Sajó István „mint attyafiát" 100 forintért kiváltotta, Patkai Tokajba szökött, de házát, telkét zálog fejében itt hagyta. 1731-ben Patkai telkét fiai akarják vissza perelni a bírótól, de sikertelenül, mivel tanúk bizonyítják, hogy Sajó István lényegében megfizette a telek árát. Tan. jkv. 1731. 82. 18. Mezősi, 1943. 97. Itt a Singi bizonyára téves olvasás, helyesen: Sinyi. 19. L. II. fejezet 20 sz. jegyzet. A jobbágy illetve zsellér kifejezéseken nem kell fennakadnunk, hiszen jól tudjuk, hogy ebben az időben a hatóságok nem lehettek tisztában a kismarjaiakat illető megfelelő elnevezéssel. Az elnevezések körül később is következetlenségeket figyelhetünk meg. Ez is bizonyítja, hogy az efféle kategóriákba sorolások nem fejezik ki az olykor bonyolult társadalmi viszonyokat. Ez még jobbágyfalukban is így volt. Vö. Kosáry, 1963. 121—122. 20. Az V. iratcsoport jelzetei minden esetben a HBMLt-ra vonatkoznak, ezért a továbbiakban ezt nem ismételjük. A felhasznált fontosabb összeírások: 1. Conscriptio Processus Varadiensis 1735. IV/A, 4/B. 39, V. 637/a 37; 2. Conscr. Facultatum Incolarum Proc. Var. Opp. Kism. 1740. uo.; 3. Conscr. Proc. Var. Opp. Kis Maria, uo.; 4. ua. 1743, uo.; 5. Conscriptio Facultatum Incolarum Oppidi Privilegiati Kismarja, 1745. uo.; ua. 1747, uo.; ua. 1748, uo.; ua. 1749, uo.; 9. Concr. Opp. Kis Maria, 1751, uo.; 10. ua. 1752, uo.; 11. Conscr. Portionalis Quanti Pro hocce anno proximae currenti 175 3. uo.; 12. Conscriptio Capitum et omnium facultatum Oppidanorum Oppidi Privilegiati Kis Maria in exolutionem Portionalis Quanti, Pro loc anno 1756, uo.; 13. Consr. Omnium facultatum Opp. Priv. Kis Maria 1757, uo.; 14. Consriptio quanti pro hocce anno modo incepto. 1758-0 Secundum facultatum Opp. Priv. Kis Maria, uo.; 15. Consriptio Nova Portionalis, quanti Pro loc anno novo modo incepto. 1759, Secundum facultatem Oppidanorum Priv. Opp. Kis Maria taliter facta, uo.; 16. Consr. Opp. Kismarja. 1760, uo.; 17. ua. 1761, uo.; 18. Consriptio Nova, Oppidi Priv. Kis Maria, pro anno 1762; 19. ua. 1763. uo.; 20. Conscr. Nova Incolarum Opp. Priv. Kis Marja, 1764. uo.; 21. Consr. Nova pro a. 1765, Opp. Priv. Kis Marja, uo.; 22.
