Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

II. A nép és a föld

Módos gazda háza. (iWfo körül.) is építettek. Pincék voltak a csapszékek alatt is.

175 Volt pince a városháza udvarán, I. Sajó Sándor portáján és még több más helyen.

176 Az Alföldön szokásos földbe mélyített, körte alakú gabonás vermeket itt is ismerték.

177 A vermeket itt is gyakran az uccára ásták, a stabilabb, több évre is alkalmas, kiégetett gabonás vermeket a Temető-hátra építették.

178 A régi gabonásvermek itt már a XIX. század második felében eltűntek, de ezek mintájára kisebb méretű kerek vermeket, főként krumpli és zöldség tárolására még az 1930-as években is készítettek. Ezek fölé nádból a kontyos kunyhóra emlékeztető tetőket készítettek. A XX. században a szegényebb porták tipikus építménye lett a ferde nyeregtetővel fedett, 100—150 cm mélységű szegletes verem. A porta sorrendben rendszerint harmadik épülete a fából készült disznóól. Ezek tipikus példányait erdélyi faragó központokban készítették s szétszedett állapotban a váradi- és a helybeli vásárokon árulták.

179 A vándor árus kérésre az ólat a helyszínen fel is állította. Ilyen rendszerint három fülkéből álló deszka ólakat ma is láthatunk még a faluban, de már csaknem mindeniket némileg átalakították. A hatalmas, talpakon álló ólakat szétszedve vagy egy darabban bármikor el lehetett vinni a helyéről.

180 A disznóól padlásán háltak a tyúkok. A disznóól után sorrendben az istálló következett, melyet itt következetesen ól-nak mondottak (lú-ól, marha ól). Az ólak mérete gazdaságtípusonként változott. A legegyszerűbb egy jászlas, a leggyakoribb két jászlas (egyik oldalon a ló, másikon a marha), a nagyobb portákon két végjászollal és arcaijászollal felszerelt, két