Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)
Jegyzetek
reggel megjelenünk az Udvarban: hát mely nem igen képzelt hír hatja füleinket! Megholt a főhercegnél — oda Lett sok kínjai között reggeli 7 óra tájban. — Kettős érzékenység harcolt ezen gyászos hírnek hallása után szivünkben, úgymint mély szomorúságnak és eleven örömnek érzékenysége. — Fájlaltuk, s fájlaljuk most is Erzsébet főhercegasszonynak halálát, de örvendeztünk, midőn szemlélhettük hazánk drága kincsének a Magyar Koronának Buda vára felé lett pompás elindulását." (II. 227—228. 1790. febr. 19.) „Midőn megértette II. József Erzsébet főhercegasszony halálát, így szólott: Hát ugyan ezt is meg kellett érnem életemben! — A volt az Ég végezése, hogy megérje II. József Erzsébet hercegasszony halálát, de nem eltemettetését. Nem tölt egészen 48 óra belé, a h ere eg asszony kimúlása után, hogy megszűnt II. József is közöttünk a lenni, aki volt. Tudnillik a hercegaszszony ezen folyó hónapnak 18-dikán reggeli 6 órakor végezte életének rövid pályáját, II. József pedig 20-dikon, reggel hatodfél órakor bizonyította meg példájával, hogy ámbár sokat bízott is reája a Királyok Királya: ugyancsak mégis ember volt: megholt. Ekként kettős gyászba borult a bécsi Udvar, mert egyszerre két nagy halott feküdt annak palotájában. — Mely elmét háborító és szívet sebhető esetet inkább lehet érezni, mint voltaképpen kimagyarázni." (II. 241. 1790. febr. 26.) A Németh László darabjában szereplő Chanclos grófnérói ezeket írták Görögék: II. József ,,Írásban búcsúzott özvegy Lichtenstein grófnétól, a megboldogult főhercegné gondviselőjétől.... Ennek a főhercegné körül elkövetett hív gondoskodásáért 10 ezer forintot adott ajándékba. A főhercegné pedig odaajándékozta neki halálakor a maga ezüstből készült füsülködő asztalát más ezüst edényekkel együtt." (II. 244—245. febr. 26.) 8. Gálos Rezső alaposan elemzi ezt a helyzetet Bessenyei György életrajzában Bp. 1951. 26—39. 9. Fenyő István Kisfaludy Sándor monográfiájában szól róla (Irodalomtörténeti Könyvtár 6. (szerk. Sőtér István) Bp. 1961. 38—42. 10. István helyett a Sámuel az emlékező tévedése lehet. 11. A nemeslevélre biztosan a kamarásság elnyeréséért volt olyan sürgősen szükség. 12. Bekk Pál (bökönyi) Téglás és Nyirbakta birtokosa, a Bárczay családba való beházasodással került erre a tájra, leánya Dégenfeld Imréhez ment feleségül. Görög Demeter jó viszonyban volt vele, akinek a császárvárosban gyakori látogatása szoros kapcsolatot jelentett a szülővárossal. Nánási Oláh Mihály 1790-ben a hajdúkerület főkapitánya. Hajdúnánáson lakott. 13. Bizonyára a hajdúkerületi főkapitányságról van itt szó. Ezzel kapcsolatban többet nem ismerünk. Űgy látszik, hogy Orosz András szerette volna Görög Demetert ebben a tisztségben otthon üdvözölni. A kerület főkapitánya 1790-től 1809-ig Jabloncai Pethes János volt, akinek munkásságáról Görög Demeter elismerően nyilatkozott a lapjukban s részletesen ismertette pályáját: ,,Megfosztatván a Ns Hajdú Városok T. Szabolcs vármegyében lett kapcsoltatásokkal előbbeni és legelső felállásoktól fogva gyakorlott kapitányok által való igazgatásoknak módjától, minekutána a közelebb múlt esztendőben régi állapotjokra visszahelyeztettek volna: ezen szabad választásnak jussával, mellyel eleitől fogva mind ezideig szakadatlanul éltek. T. Jablonczay Petes János urat választották magoknak kapitányoknak. Mely eránt a felséges Cs. Kir. Udvarnak alázatos jelentéseket megtévén, a midőn a mostan folyó és már vége felé lévő országgyűlésen az említett városoknak egyéb dolgaik eránt is végezések tétettek, méltóztatott egyszersmind ö Felsége a T. úrnak hívséges szolgálatait és azok által szerzett érdemeit kegyelmesen méltó tekintetbe venni, nevezetesen: hogy a T. Szabolcs vármegyei Subalternum Judiciumnál rész szerént első asszesszori, rész szerént prézesi hivatalát dicséretesen folytatta, ez előtt pedig ugyancsak Hajdúvárosokban 25 esztendők elfolyása alatt külömb külömbféle közönséges szolgálatokban, utóbbi esztendeiben pedig vice-kapitányi hivatalban magát annyira megkülömböztette, hogy ily sok esztendők alatt véghez vitt hívséges szolgálatára nézve, a kir. udvarnokok (Aulae Familiäres) számok közibe való bevétetésre is érdemesnek ítéltetett, mind ezen előszámlált érdemeire néz-