Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Utóélete

kednie, még kedvesebbekké válnak az ily érzések akkor, ha látjuk, hogy valaki önereje által vívta ki magának a felsőbb helyet, hova érdemei alsóbb fokról felhágtatták. Ilyen volt a már elhunyt Görög Demeter... a magyar tudós társaságnak volt tiszteletbeli tagja, kinek emlékét bánatos tisztelet közt tartja a mai napon fenn a magyar akadémia.- Kiemeli, hogy a megboldogult ^szorgalmas tanulás és jó erkölcsi élet következtében szerezte meg boldogságát, a köztiszteletet és megbecsültetést. S így lehetett csak azzá, amivé későbben lett, s példája hasznos tanulság, nemes inger lehet mindazoknak, kik szegény sorban születvén gazdag értelmi tehetségekkel felruháztattak, hogy a megbecsülhetetlen ajándékokat szép, nagy és nemes célokra használják, hogy mindenekelőtt tudományunkat a szív egyenességével hozzák összhangba, mert csak így és másképp nem léphetnek Görög Demeter nyomaiba.« Elismeréssel emeli ki: »Mi édes belső öröm, mi hódoló érzetek tölthették be minden hazafi szívét mikor látja, hogy honfitársa messze születve a világ piacától, szerzett készségeinél fogva nemcsak a nagyoknak, hanem magának a sok népek fejének és atyjának dicsőén uralkodó királyunknak is meg tudta nyerni mind figyelmét, mind szíves bizodalmát. Valóban nagy lelki tehetségű embernek kellett annak lenni, ki szegény nehéz sorában el nem lankadott, mikor pedig különös bizodalmakkal már felruháztatva volt, fel nem fuvalkodott, kinek nevelése teóriáját a praxis meg nem cáfolta. Hathatósabban mint én szólhatnék, szólanak a tettek, hogy Görög Demeter bölcs nevelő, mély lélekismerő volt. . . D'Alembert és Laharpe méltó emlékbeszédet írtak Fénelonról, de az enyém Görög Demeter felett csak egyszerű, a háládatos szív érzeteinek önkéntes kifakadása, mind az, amit a dicsőült árnyékának tiszteletem adójául bemutathatok .. . Feléd fordulok hát mégegyszer dicsőült árnyék, ki hosszas földi pályautadon kivívtad magadnak a tudomány és erény érdemkoszorúját, lágyan fedje a föld meghűlt tetemidet, jobb valód pedig . . . küldjön ezután is egy sugárt elhagyott honfitársaidnak szívébe, hogy fejedelmünket, nyelvünket, a szép hont, úgy mint te, soha meg ne szűnjünk szeretni.- (A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei II. Buda 1835. 179—185.) 1852-ben az Űjabbkori Ismeretek Tára Márton alapján foglalja össze röviden Görög pályáját, kiemelve hogy: *I. Ferenc király a koronaörökös nevelésmódját tárgyazó terv készítésével bizá meg. Terve tetszést nyert s Görög 1809-ben Ferenc Károly főherceg nevelésére hivatott. E minőségben köztiszteletet nyert magának, s az udvar sikamlós padlóin szerencsésen bírt megállani.. . Ferenc Károly főherceg megházasulásakor 8000 p. frt-nyi nyugpénzt rendelt neki. Görög későbbi éveiben nagyon el lévén hivatalos dolgaival foglalva, írói tollát leginkább csak a múlt század végső tizedében használta. De hatását, mely helyzeténél nagy kiterjedésű vala áldva említik a magyar nemzetiség s irodalom évkönyvei. . . 1833 őszén történt halálakor is végóhajtása volt imádott magyar hazájának java és jólléte.^ (IV. kötet 27—28.) 1881-ben nagyjából ezeket ismételte meg Rautmann Magyar Lexikona (VIII. kötet 253.). A múlt század második felében s a XX. század elején a Kazinczyval, Berzsenyivel, Csokonaival foglalkozó munkák s tanulmányok és Toldy