Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Csokonai és Görög Demeter

„Nagyérdemű Drága Űr! Midőn már éppen hozzá kezdek vala szokni magánosságomhoz, amellyre magamat avégre szántam, hogy csendes olvasásom, s elmélkedésem által emberi destinátiómhoz jobban közelíthessek, hogy Múzsáimnak áldott karjai közül a világi nyughatatlankodás ki ne ráncigáljon, hogy jelesben Árpádról írandó epopoeiámat annál jobban elkészíthetvén, haldokló nemzetemnek szájába egy végső hattyúi éneket adhassak a Duna és Tisza nádassai mellett és hogy egy szóval hazámnak, vagy legalább a maradéknak haszonra való nézés nélkül szolgálhassak: akkor vala szerencsém édes hazámnak serkentő szavait a Bécs tornyai közül hallani, s az Űr közönséges érdemeire homályos lakhelyemben személyes háládatossággal is érzékenyíttetni. Tiszteletes, tudós Rozgonyi József úr, kinek a hazához való nemes buzgóságával kívánt az Űr is e részben élni. nemes és nemzetes juris professzor Kövy úr által requirált engemet ezen folyó február hónapnak 9-dik napján, azután ismét levél által, ugyancsak febr. 12-én afelől, hogy a nemzettől örök tiszteletre méltó néhai Kerekes úrnak — nyugodjanak áldott hamvai az idegen földön, s becses neve a jó magyarok szívében örökre felmetszve maradjon e közjóra élt nemes hazafinak: — hogy őnéki, mondom, az újságok készítésében felváltója lennék. Megvallom ugyan, hogy gondolkodva vettem rá magamat, mind azért, hogy nem örömest kívántam magamat . . . édes esméretlen magánosságomból mégegyszer a világ lármái közé kilépnem; mind azért, hogy egy olly munkás, olly sokféle érdemű, olly tudós és közönségesen tisztelt hazafinak, mint boldogult Kerekes úr volt, méltó követőjének lenni, erejim felett való próbának tartottam: de mégis egyfelől azt tartván szemem előtt, hogy a hazának negatíve nem ártani nem elég, hanem kötelességünk ám positive és díszére lenni, pátriám prodere nef as etc., másfelől örömmel s megelégedéssel bíztatván az Űrnak előttem a tiszteletig esméretes hazafiúsága, gondolkozása módja és jó szíve; elfogadtam az Úrnak s az Úr által édes nemzetemnek becses kínálását, s engedtem néhány érdemes és köziélektől vezérlett barátaim nógatásainak, annak az ösztönökre, melly ezt juttatja eszembe: tanta vis est. qua me quoque possim etc. Méltóztassa tehát ezt az írásomat az Ür úgy venni, mint átaljában való lekötelezésemet : én részemről csak azt az egyet instálnám ki, hogy a legelső postán méltóztatnék az Ür mind kötelességem, mind jövedelmem és statiómnak egész mivolta felől praecise tudósítani, informálni, hogy 1. Az a társaság, amelly a tudósító levélben említtetik, kikből áll és mi a célja? 2. Hogy fizeti az nékem a levélbe kitett summát, úgy-é mint saláriumot? vagy pedig a jövedelmen osztozván? 3. Azon társaság vélem együtt dolgozik-é? vagy az újságok készítése éppen az én departementem lesz? — Ezeket azért óhajtom világosan megérteni, hogy hallottam hírét itten egy Bécsben most felállott Nyelvmívelő Társaságnak, amellyhez Márton József úr is felment volna, de bővebben róla nem utasíttattam. — Én is a vélem közlött conditiókra ezen pontok