Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)
A Magyar Grammatika
Grammatikának világra jövése is. . . Másfél esztendő alatt négy írott Grammatika küldetett fel hozzánk, és későbbre még egy ötödik is. Mi a kezünkhöz jött munkákat elsőben is Erdélybe, Nagyenyedi főoskolabeli tudós professzorokhoz, kik a nemzet javáért hozzájok intézett kérésünket örömmel fogadták, s édes kötelességeknek tartották annak teljesítését. Ügy szándékoztunk, hogy Magyarországon is több rendbéli ítélőbírák által megvizsgáltassuk azokat, aminthogy Erdélyből által is szállíttattuk Debrecenbe. Megesmérték itt is a vizsgáló tudósok, hogy a Grammatikáknak, kivált háromnak érdemes írói, nemcsak nagy fáradtsággal, hanem valóban tudós emberekhez illendően dolgoztának: de egyszersmind a szorgalmatos vizsgálás és elmélkedés közben sok effélék ötlöttek az ítélőknek elméjekbe, melyek a nyelvtanító könyvekből vagy kimaradtak, vagy változást kívánnának némely dolgokra nézve. Jegyzéseket tettek tehát magoknak a tudós ítélők, melyeket eleintén toldalékul akartak egyik Grammatikához adni; de bővebb megfontolás, után sokkal helyesebbnek s erányosabbnak látták, hogy magok készítsenek egyet, melyben igyekezzenek a magyar nyelvet nemcsak históriai módon, hanem annak eredetét, természetét és tulajdonságait is, amennyire telhetik, filozófiai módon előadni. Igyekeztek is valójában és ez az a Grammatika, melyet a titulus szerént egy Magyar Társaság, az az a tudós ítélőbírák készítettek Debrecenben. A jutalompénzből mindazonáltal részt venni nem kívántak: elegendő jutalomnak tartották hazafiúi készségeket kinyilatkoztatni s nemzeteknek javát tehetségek szerént előmozdítani. E szerént a fennmaradóit ötven aranyat fordíthattuk volna mi ezen Grammatikának külömben is igen költséges nyomtattatására, ha magunkat az azokról tett híradásunkhoz szorosan akartuk volna tartani, de meggondolván mely szükséges dolog légyen a nemzeti nyelv gyarapításának zsengéjében a fáradtságos hazafiúi törekedéseket gerjesztgetni, felosztottuk a jutalompénzt a Grammatika írói között, mégpedig a három rendbéli bíráknak részrehajlás nélkül való ítéletek szerént, oly formán, hogy 26 aranyat annak adtunk, kinek munkája a többekhez képest legerányosabbnak találtatott, a még megmaradt 24 aranyból pedig egyenlő részt vettenek a több Grammatikák készítői, kik ha nem oly szerencsésen is, mint az első, mindazáltal hazafiúi tűzzel szorgalmatoskodtak, nyelvünk tulajdonságainak kinyomozásában és rendbeszedésében. A legjobbnak ítéltetett Grammatika tudós írója Földi János úr. orvosi tudományának doktora, ez előtt Nemes Szabad Szatmár-Németi kir. városának, most pedig a Tek. Nemes Hajdú Városok Kerületének rendes orvosa. A másik három Grammatikák szerzője debreceni nemes lakos Tudós Veres Mihály úr, Benkő László úr, nagyenyedi refor. kollégiumbeli tógátus-teológus és Gyarmathy Sámuel úr, 14 ez előtt Tek. Ns Hunyad vármegye doktora, most pedig Mélt. gróf Bethlen Gergely úrnak, Erdélyország főkormányszéke titoknokjának házi orvosa. A későbbre érkezett Grammatikának érdemes szerzője csikszentdomonkosi Kerestaly Ignác úr, gyulafej érvári püspökségbeli világi pap, ki úgy emlékezik előljáró beszédében egri megyebéli világi pap Kassai József 1 ' úrról, mint a nyelvtanító könyvnek készítésében nagy segítséget mutatott társáról. E két szívesen fáradozott hazafiaknak illendőképpen
