Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)
A mecénás
mészetnek verseiben erőltetés nélkül nyájaskodó magzatja: Bartsai Ábrahám'-; az a Holmiban egyenes kimondó magyar Diogenes, a játékban ártatlan enyelgő magyar Plautus 3 : Bessenyei György, hogy most ne tegyek többekről említést. Ne tépjük le ilyen embertelenül ezen érdemes fejekről a dicső borostyánt. Ezek voltak inkább az első szövétnek, melyek jobb ízlésben világosítottak nekünk arra a térebb országútra, ahol most járunk, írám Győrött, azon az örömhéten, melyben meghált nálunk a hazánkba visszatérő szentséges koronánk. 1790." Révainak a Görögék áldozatos munkáját először elismerő szavai 1790. februárjában Íródtak, mert a korona győri fogadtatásáról a Hadi Történetek 1790. február 26-án közölt igen részletes tudósítást, ahol Révai rendező érdemeit kellően kidomborították. A korona febr. 21-én Komáromon keresztül Budára érkezett. (II. 264—271. 1790.) Az 1781-ben írt Bessenyei kéziratot Görögék azonnal nyomdába adták s a történelmi pillanat kiválóan alkalmas volt arra, hogy ezen a téren valamilyen eredményt hozzon. Révai a magyar nyelvű kiadványon kívül azonnal írt egy latin nyelvű tervezetet is: Planum origendae eruditae societatis hungaricae alterum elaborationis, Viennae typis Joannis Davidis Hummel 1790, amely minden valószínűség szerint szintén Görögék támogatásával jelent meg 58 lapon, s azt az országgyűlésnek fel is terjesztette. Az országgyűlés foglalkozott a kérdéssel s kiadta egy bizottságnak javaslattételre, s erről Görögék lapja így tudósította olvasóit: ,.Örömmel értjük, hogy a tudományi dolgok körül foglalatoskodó országgyűlési aoputációnak sok tagjai eszközlik oly Magyar Társaságnak felállását, melynek egy része a gazdaságot, orvoslást, kézmíveket sat. tárgyazó dolgokban; más része a haza történeteinek jó móddal való előadásában; a harmadik pedig az anyanyelv kimívelésében dolgozzon. — Nemcsak édes hazánk, de még a külső országok is sokat várnak s reménylenek ezen nemes gondolkozású deputációtól." (V. 310. 1791. szept. 6.) Leközlik Nunkovits György 1 halála után az 1790. július 14-dikén, annak Budáról Görög Demeternek írt levelét, példamutatásul: ...... az én, te s más szerettem lelkes magyarok kívánságaink, különös nagy örömömre, nagyobb részént már beteljesedtek. Mindenek anyanyelvünkben fognak ezután folyni, s folytattatni, talán az egy törvénybélieket kivévén, ezt is csak egyideig. Nincs tehát kívánságunk tetézésére egyéb hátra a Magyar Társaságnak felállításánál. De minden bizonnyal meglesz ez is. Csak valamiképpen meg ne csükkenjék magyarainkban a tettebéli igaz buzgóság. Részemről látja Isten, ha kitellenék tőlem, ezerekkel segéteném. 150 aranyokat ugyan csak reászántam. Ennek felette még élek, esztendőnként is tőlem kitelhetőképpen segíteni e nemes Társaságot hazafiúi kötelességemnek tartom." (III. 772. 1790. dec. 21.) Bessenyei Jámbor szándék-a azonban csak ..szándék" maradt, mert fáradozásának és Révai tervezetének csak a reformkorban vették hasznát, amikor valóban megalakult a Magyar Tudós Társaság (Akadémia). A lelkes hangulatban, amíg a magyar grammatikára készültek a pályamunkák, újabb s gyorsabban elkészíthető, az anyanyelv fontosságát bizonyító pályázatot hirdettek meg a lapban: „Örvendezhetsz kedves Hazánk! mert látod, hogy nem maradtál gyámol nélkül. Sokak ugyan az akadályok,
