Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)
A mezőgazda
minden országnak megszerezhesse s idővel azokat bortermesztő ausztriai birtokokban elszaporíthassa. — Következése az lőn, hogy mindenünnen, különösen Franciaországból 1812-ben, az akkori francia császár parancsolatjára, rendkívül nagy számmal küldettek Bécsbe minden nevezetes szőlőfajok vesszői, mellyek részszerént itt Bécs bástyáján, az akkor úgy nevezett Paradicsomkertben, részszerént a Schönbrunni és Laxenburgi kertekben ültettettek el. Annyira megszaporodott végre az európai országokból, sőt még Ázsiából és Afrikából is küldetett szőlővessző fajok száma, hogy azokat, a feltett célnak elérhetése végett, egy helyre kellett ültetni, annyival inkább, mivel Bécs belső városa bástyái 1817-ben újra építtetvén, a paradicsom kert kiirtatott, s helyét az úgynevezett „Volksgarten" mulattató népkert foglalta el. Melyre nézve Görög Grinzingben, igen jó fekvésű helyen három szőlőt vett meg egymás mellett s oda ültette által azon sok száz szőlő fajokat, mellyeket a császár neki ajándékozott. Ottan most akármely országbeli, de ugyan azon szőlőfajok mind együtt vagy egymás mellett állanak. A szőlőfajok leírása mind együtt vagy egymás mellett állanak. A szőlőfajok leírása többféle nevezeteikkel együtt, Lajstromban kiadatták s 1829— 1830-ban a Magyar Kurir* olvasóinak elküldöztettek. Ezen Lajstrom hét ívnyi, de, fájdalom! a kiadó hosszan betegeskedése miatt el nem végezhette, — Ebből az idegenországi szőlőfajok gyűjteményéből 8—9 esztendő alatt sok ezer vesszők és 1, 2, 3 esztendős tőkék vitettek innen Magyarországra. Ez a birtok a boldogultnak özvegyére szállott, és eladó." 4 (Márton 30—33.) A szőlőművelésről szóló munkájának címe: Sokféle szőlőfajok lajstroma, melyeket Európának majd minden nevezetesebb szőlőhegyeiről meghozatott Görög Demeter. Bécs 1829. Ennek egy példányát megküldte a Magyar Tudós Társaságnak is. de ma már a munka nem található meg az Akadémia Könyvtárában, sőt alig van ismert példány belőle könyvtárainkban. Az őseitől örökölt földművelő ösztön a világvárosban így találta meg a maga kielégülését s vele nagyon fontos tudományos munkát is végzett, mert a múlt században emlegetett szőlőfajtáknak leírását csak az ő könyvében találja meg a mai kutató. A ma élőknek pedig sejtelme sincs arról, hogy 200 évvel ezelőtt lóherét még nem termesztettek Magyarországon, amelynek magvával telt zacskóit lapjának példányaihoz illesztve küldte meg előfizetőinek.
