Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

A mezőgazda

damutatónak tartja feleségének ilyenirányú munkájában való segítését. Lapjában elismerő nekrológot közöl Tessediknéről: „Szarvasi evang. prédikátor T. Tessedik Sámuel úrnak hazafiúi érdemeiről emlékeztünk volt munkánk 4-dik Szakaszában; de nagyobb remekjét adta ezen úrnak érdemes felesége Markovitz Theresia asszony is a polgári virtusoknak, hogysem mint azt elhallgathatnánk. Hív segítő társa volt a megnevezett aszszonyság kedves férjének, a szarvasi Dolgozó Oskolának felállításában s gyarapításában. Amidőn elfogták férjét rendes hivatalbeli kötelességei az említett oskolában való tanítástól : maga állott elő a tanítói hivatalnak folytatására. Épületesen oktatta az ifjúságot a lóherének plántálásában, a méhekkel, eperfákkal és selyembogarakkal való bánásban. Hogy a selyemkészítésnek egész mesterségét fundamentomosan érthesse, ámbár már 10 gyermekek anyja volt, mégis tanulás kedvéért Óbudára ment első leányával együtt a királyi selyemkészítésnek főintézőjéhez, Mazzukatty Ágoston úrhoz, kinek útmutatása alatt oly épületet vett a selyemszövésben, hogy annakutána odahaza szerencsésen munkába vette azt, úgyhogy 4 esztendő alatt hét mázsányi selyemmatériát készített gyermekeivel s cselédeivel együtt a maga termesztéséből. Ugyanezért 25 aranyakat nyomó arany érdempénzt is nyert II. Józseftől, melyet Ns Békés vármegye alispánja T. Angyal úr adott által nékie, az egész evang. gyülekezet előtt a templomban, mely alkalmatossággal maga T. Theschedik úr is hasonló érdempénzzel tiszteltetett meg. — A múlt hónapnak 26-dikán végezte példás életét Markovitz Theresia asszony." (V. 75—76. 1791. júl. 15.) A magyar mezőgazdaság fejlesztését állandóan szemelőtt tartva ajánlja figyelmébe előfizetőinek a korabeli szakmunkákat. Tessedik munkáján kívül Nagyváthy János

2 művére már megjelenése előtt felhívja a figyelmet: „nagyobb dicséretet és segedelmet érdemel Nagyváti János úr, érd. hazánkfia, ki a természeti tudományokban tett szép előmenetelét legelsőben is következendő című munka dolgozására használta: A szorgalmatos mezei Gazda. A Magyarországban gyakoroltatni szokott gazdaságnak rendjén keresztül. Pesten nyomattatott Trattner betűivel 1791. 9-rét. — Két darabokból áll s mindenik darab teszen 608 oldalt. Az első darab előadja a gazdaságnak közönséges reguláit, annak utána tanít: a földművelésről, a rétekről, a pusztákról, a kertek műveléséről, a gyümölcsfákról. A második darab pedig a szőlők míveléséről, a borcsinálásról, az erdőkről, a baromtartásról, a szarvasmarhákról, a juhtartásról, a sertésről s a méhtartásról. — Gróf Széchényi Ferenc őexcelenciája nagylelkűségének köszöni főképpen a tudós úr, hogy ily jókor szolgálhatott nemzetének közhasznú munkájával. Bárcsak a magyar hazának annyi gazdag nemesi közül avagy csak húsz követői válnának, az említett Méltóság buzgó hazafiságának: így bizonynyal álmélkodni fogna rajta néhány esztendők alatt egész Európa, mire ment a mi nemzetünk." (V. 304. 1791. szept. 2.) A lap arról is örömmel számol be, hogy „a kassai polgárok kapva kapják a Szorgalmatos Mezei Gazdát s áldják az isteni gondviselést, mely megadta nékik érni, hogy szülött nyelveken olvashatnak oly hasznos munkákat, amelyekről álmodni se tudtak vala, míg a deák világ tartott." (V. 293. 1791. szept. 2.) Pestről'1791. szept. 12-dikén közölték a lapban egyik levelezőjük vallo-