Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Bécsi Magyar Hírmondó

professzor volt. Kömlei 1800-ban ősszel Bécsbe jővén az újság redakcióját általvette, de csakhamar elbetegesedett. Ámbár Görög mindent elkövetett, hogy Kömlei orvosok segedelme által egészségét visszanyerhesse, s őtet végre cs. kir. udvari főorvos báró Quarin által gyógyíttatta, rajta segíteni nem lehetett, ahonnan az orvos tanácsára famíliájához 1801-ben Munkácsra visszatért és kevés napok múlva meghalálozott. Kömlei betegsége súlyosodván a Hírmondó szerkesztését rövid időre Márton vette által, aki Lőcséről 1801-ben januáriusban jött Bécsbe, s leginkább a Magyar Atlas mappáinak rajzoltatásával, kimetszetésével és a Repertórium készítésével foglalkozott. A Magyar Hírmondó szerkesztésére Császár Józsefet

21 hívta meg Görög, ki akkor a göttingai univerzitásban tanult, ahonnan vissza jővén az újság redakcióját 1802-ben általvette és azt mintegy másfél esztendeig folytatta, míg annak 1803-ban, midőn ő felsége Görögöt udvari nevelővé kinevezte, időközben meg kellett szűnnie, és mintegy 1300 előfizetői a Magyar Kurír íróinak adattak által, hogy újságaikat a félesztendő végéig a Hírmondó volt olvasóinak is küldöznék.- (Márton 24—25.) Közben azonban más szerkesztő nevéről is van tudomásunk, akiről Márton nem tesz említést munkájában. Takáts Sándor kutatásaiból tudjuk, hogy ^Péteri Takáts József a költészettel való foglalkozás mellett élénk részt vett Görög lapjának szerkesztésében is annyira, hogy Görög nem késik kimondani, hogy Takáts munkássága és szíves előzékenysége megbecsülhetetlen ránézve. Ez az oka annak, hogy Kerekes halála után Görög Takátsot vette maga mellé s együtt szerkesztették a Magyar Hírmondót, a midőn Takáts elhagyja Bécset, megbukik a Hírmondó, ami nagy csapás volt a bécsi magyar hírlapirodalomra.

22 Takáts Sándor monográfiájában Sándor István Révaihoz intézett levelét idézi erre vonatkozóan a Nemzeti Múzeum levéltárából: ^Bárcsak találkoznék — úgymond — valami jobb ízlésű magyar hírlapíró, mert Pánczél, kire magát Decsy egészen reáhagyta, igen deákos és ízetlen. Ha Takáts itten megmaradt volna, a híreket is írta volna, melyeket Kerekes után Görög egészen neki általadott volt, úgy bizony sem a Magyar Újság nem változott volna merő ízetlen idegen újságok fordításává, sem a Magyar Hírmondó meg nem szűnt volna, mert azt Somogyi (alkancellár) az ő jóakarója is életben megtartotta volna.-'

23 A Magyar Hírmondó 1803 június végével szűnt meg. Horváth Mihály történelmi munkájában a cenzúra miatti nehéz helyzetet ismertetve szól arról, hogy ebben az időben »a külföldi ügyekről írni eleve is megtiltatott. így teng vala az egy ideig, aprólékos városi s megyei hírek, áradások, tűzvészek, rablások stb. közlésére szorítkozva, melyek ha talán elmulatták is, oktatni nem voltak képesek az olvasot.«

2

'

1 A Magyar Hírmondó mégis fontos szerepet töltött be. Csokonainak itt jelent meg Broughton Religioi Lexiconára című költeménye. 1794-ben április 4-én méltó cikket írt róla egy debreceni levelező (lehet hogy maga Csokonai volt?). Még az év november 7-én kész és kiadásra váró húsz munkájának listáját tette közzé. 1796. dec. 15-én a pozsonyi Diétái Magyar Múzsa megszűnése után, itt hirdeti meg, hogy Nyájas Múzsa címmel lapot fog kiadni. 1802. márc. 5-én A tavasz című fordított munkájára hívja fel az olvasók figyelmét, és a Somssich Lázár által latin nyelven írt Rédey