Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Hadi és más nevezetes történetek

neve. Erdélyben pedig valamire való eklésiát se kapott volna az előtt, ha vendég hajat is nem vett volna: pedig nem szebb-e s nem inkább illik-e egyházi személynek a szépen hátra füsült maga természeti rövid haja, úgy amint itt a képen szemléltetik, mint akár a kolbászos haj, akár a parók, főképpen az olyan parók, mely faluhelyeken minden hajporát, ha mi volt is azelőtt rajta, elhullatta, színéből s sodrából kivetkezett. Az ilyen fedél nem hogy ékessége volna a főnek, sőt a külömben legszebb s legteljesebb fejeket is mint megannyi Medusa-főkké változtatja. — Nem tapasztalás nélkül szólunk." (II. 727—728. 1790. jún. 9.) Hogy a nemzetgyűlés is foglalkozott a magyar viselet kérdésével, nagy mértékben az ő propagandájuknak volt köszönhető. Arról is beszámoltak: „A magyar öltözetre . . . nézve közelebb hozott végzései az országgyűlésének igen nevezetesek, s ugyanazért nem csuda, hogy sok vitatás után készülhettek meg. A magyar öltözetet tárgyazó végzésnek ide megy ki az értelme: hogy a mindkét nemen lévő magyar nemesség, főkép akik tisztségeket viselnek, ezentúl is a nemzeti köntöst viseljék. Ezen végzés eszközlésének dicsőségéből nagy rész jut T. Lubi Károly úrnak, Ns Szatmár várm. követjének s viceispánjának, úgymint aki oly szót szólt, melyet nyomban követett a határozás, de a sok Viviat Lubi kiáltás is." (III. 696. 1790. dec. 3.) A magyar viselettel divatos lett a magyar tánc is, ezt is kedves szóval ajánlják olvasóik figyelmébe: „Kőszegen a farsangi napok minden vigassággal töltenek. Mai napon is (febr. 3.) bál tartatván, szép számmal jelentek meg benne a főrendek. Azeddig szokásban volt menüett, német és kontratáncokon kívül volt nemzeti magyar és lengyel tánc is . . . Boros Ferenc úr hitestársával lukafalvi Zárka Polyxena asszonysággal legelőször jártak magyar táncot, s kegyes tekintetekkel, ékes lépésekkel, kellemetes módjokkal és ritka rendtartásokkal több jeles párokat is a lejtőre gerjesztettek." (II. 206. 1790. febr. 12.) A Görög Demetert ábrázoló arckép is magyar öltözetben ábrázolja a lap szerkesztőjét. Divat lett a magyar tánc, de elkezdtek magyar nevet adni az újszülötteknek is. Dugonics regényének ilyen irányú hatásáról olvassuk: „A. Ignác úrnak, a szeptemvirális tábla tanácsos hívének egy leánykája lett, ki Oííiíidnak kereszteltetett. A budai magyar uraságok vetekedtek rajta, hogy lehetne az Ottilia nevet magyarul kitenni. Végre elvégezték magokban, hogy az Ottilia kisasszonyt Etelkának nevezzék. Annyira megtetszett Dugonits úrnak Etelkáról írt könyve. De még más is bizonyítja annak a derekasan írt könyvnek kedvességét. Mert már most másodszor fog kiadattatni, mivel az első nyomtatás darabjait mind elkapkodták." (II. 8. 1790. jan. 1.) A kortársak irodalmi műveit megjelenése után azonnal figyelmükbe ajánlották olvasóiknak, de a régebbi magyar irodalom megbecsülésére is nevelték előfizetőiket, pl. Heltai Gáspár 1574-iki Krónikájának új kiadására irányítják figyelmüket (I. 464.). Sőt ilyen hirdetést is közöltek a lapban: „Kérettetnek minden érdemes hazánkfiai, hogy akiknél néh. nádorispány gr. Vesselényi Ferenc s felesége Szétsi Mária gr. asszonynak képek, úgy ama borostyán-koszorúra méltó magyar poéta, néhai Gömör vármegyei vicispány Gyöngyösi Istvánné is, Marssal társalkodó Murányi Vénus