Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Hadi és más nevezetes történetek

A lap címének megfelelően első helyen a hadszíntérről szóló tudósítások foglaltak helyet, de a hadi történeteken kívül egész Európa ügye érdekelte őket, s napról napra jobban megkedvelték az újságírás mesterségét. II. József betegsége és halála bőséges tudósításokban látott napvilágot, hiszen a császár betegsége előrehaladásával sokkal engedékenyebb volt, s ennek köszönhető az ő lapengedélyük is. Már 1789. október 30-án közlik, hogy a császár megengedte »az egész országban a vármegyék közönséges gyűlését- (I. 441.) 1790. január 1-én pedig arról adtak hírt, hogy »jó fejedelmünk 1789. december 25-dik napján kegyelmes ígéretet tett nemzetünknek, hogy a had elmúltával országgyűlést fog tartani.- (II. 1.) Majd gyorsan követik egymást az események: II. József 1790. január 28-án visszavonta rendeleteinek nagy részét, s a nemzet kívánságának engedve, február 18-án visszaküldi a koronát Budára s 20-án reggel öt órakor örökre lehunyja szemét. Közben a császárról érdekes történetet is közzétesznek olvasóik szórakoztatására: »Ö Felsége nyavalyája neméről s mértékéről nem csuda, ha különböző módon írnak másutt, mert itt helyben is egy egyet mond arról, más mást. A napokban bemegy egy úr Ö Felsége szobájába, s mindjárt azt kérdi tőle a császár: Mit érez az úr én szobámban? — Én semmit sem, felele az úr. Kéri Ö Felsége, hogy menjen közelebb hozzája, s az meglévén, újra kérdi: No érez-e most valamit? — Midőn ezen kérdésre is csak Nem lett volna a felelet, monda Ö Felsége az úrnak, hogy járja körül a szobát, s nevezetesen a fekvő kanapé mellett menjen fel s alá, talán úgy majd jobban fog valamit érezni. — Ez is meglett: de csak azt vallotta az úr, hogy semmit sem érez. Mégsem hagyta félbe Ö Felsége a faggatást: kiküldötte az urat a külső szobába, s kérte ,hogy nyittassa fel a külső városokra szolgáló ablakokat, szíjjon friss levegőt, úgy térjen vissza, majd inkább érezhet úgy valamit. Véghez vitte az úr, amit kívánt tőle a fejedelem, s bemegy ismét a szobába: No bizonnyal fog most valamit érezni az úr, monda a császár, — csak vallja meg minden tartózkodás nélkül. — Én, Felséges uram, felel viszont az úr, igazán mondom, hogy semmit sem érzek. — Akkor megszűnt a fejedelem az erőltetéstől s így fordította beszédét: Látja az úr, én felőlem azt híresztelték a városban s nevezetesen egy nagy háznál is beszéllették közönségesen, hogy az én testem már rothadni kezd, s oly szagos a szobám, hogy nem lehet másnak benne is maradni. Azt akarom most az úrral megtapasztaltatni, s tőle magam megtudni, ha vajon úgy van-e a dolog, mint az úr vallástétele szerént is nincsen.- (II. 83—#4. 1790. jan. 22.) Aztán a ikirály és sógornője íe?neíéséről, főleg pedig a korona magyarországi útjáról közölnek bőséges tudósítást. Magasztos hangú riportok jelentek meg a korona különböző városokban való fogadtatásáról, s itt legrészletesebben Győr város ünneplését mutatták be, ahol az ünnepségek rendezésében Révai Miklósnak volt a legnagyobb része, aki már ekkor készítette Bessenyei Jámbor szándékát kiadásra, amelyet Görög támogatott a kinyomtatásban, mint a magyar nyelv és tudományosság érdekében legjobb munkát. 264—271. 1790. febr. 23.) II. Lipót pozsonyi és frankfurti koronázásának előkészületeiről s ma-