Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

A lapszerkesztő és újságíró

mát. a királyi család lakóhelyének tervrajzát, sőt a magyar viselet diva­tossá tétele érdekében női és férfi viseletben ábrázolt alakot is bemutat­nak. Mellékletként találunk kottákat: táncnótákat, magyar énekeket klavi­cordiumra és hegedűre, aztán éneket Haydntól. Rafaeltől s Blanchard léghajójának rajzát is bemutatják. A gondos szerkesztői munka az olvasók nevelését is szolgálja, s ha hiba esett a nyomtatásban, azt a következő számban bocsánatkéréssel he­lyesbítik: ^Mindenek előtte bocsánatot kérünk azon hibákról, melyek írá­sunknak legközelebbi júliusnak 21-dik napján költ szakaszában vagy a do­lognak értelmére, vagy a szókat formáló betűkre, vagy végre magoknak a szóknak nem természeti renddel való elrakására nézve ötölhettek az értelmes olvasók eleibe. Mi azokat legelsőben észre vehettük s vettük is, de már akkor rajtok nem segíthettünk, mind a nyomtatónak távolléte miatt, mind azért, hogy a stempelezés (az ausztriai címernek felnyomása) sok időt kíván, legtöbbet pedig írásunknak a postán való elindítása, mely­lyel még mind ez ideig igen nagy üggyel bajjal boldogulhattunk. Erre néz­ve teljes bizodalommal vagyunk, hogy az érdemes közönségnek, az enge­delemadásban kész hajlandóságát fogjuk tapasztalni, annyival is inkább, mivel úgy találjuk, hogy oly hiba, mely a szónak elhagyásából származott, s következésképpen valamely homályosságot okozhatott volna, csupán csak egy fordult elő, a 34-dik levélen, de azt is a több. ámbár ugyancsak még sem számos hibákkal együtt azért nem fedezzük fel, ne talán ezáltal láttat­nánk az érdemes olvasókat azon rövidlátással vádolni, mintha magoktól azokat, minekutána kitalálták, meg ne jobbíthatnák. A kezdete többnyire mindennek hijánosságokkal vagyon egybeköttetve: azon leszünk, hogy minden részben hovatovább tökéletesebb munkával adózhassunk kedves Hazánknak - (I. szakasz 57—58. 1789. júl. 28.) Ha ígéretüknek valami miatt nem tehettek eleget, azt is kellő magya­rázattal indokolják a szerkesztők. Érdekes magyarázatuk a következő: ^ígéretet tettünk volt, hogy a koronázás pompája ceremóniáját rajzolatok­ban is fogjuk érdemes olvasóinkkal szemléltetni. Ezt teljesíteni el sem mu­latjuk: de hogy mi, készek nem lehettünk akkorra munkánkkal, mint Bécsben Löschenkohl és Artária urak, ennek oka az: hogy mi nem a raj­zolattól akartuk a ceremóniát, hanem a rajzolatot a ceremóniától felfüg­geszteni. — A megnevezett két urak még a koronázás előtt készen lettek az azt ábrázolandó képekkel : nem csuda tehát, hogy a Löschenkohl úr raj­zolatjainak most is az az ízrontó hányd el vesd el munkán kívül egyik hibája, ami majd rend szerént való szokott lenni, hogy tudniillik azok nem a valóságoknak tolmácsai. — Artaria úr tökéletesen dolgozik, s a jó íz igen sokat köszönhet néki, de az ő rajzolatjai sem úgy adják elő a koronázás ceremóniáját, s annak környülállásait. mint voltak valósággal, hanem egy részént amint hozzájuk vethetett maga fejétől, más részént pedig amint azon hat rajzolataiban látta a Mária Terézia koronázásának, melyek itt a F. Magyar Kancelláriánál vágynak. Innen van: hogy a magyar nemesség­nek topánkákat, hosszú mentéket, s fejekre nagy dupékat csinált, és hogy a király hegyéhez mind odarakta lóháton a püspököket: holott azok nem mentek el a király hegyéhez, hanem mihelyt letette Ö Felsége a hitet, belovaglottak legottan a Mizerikodiánusok klastromába — mint ezt elő-

Next

/
Thumbnails
Contents