Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)
A lapszerkesztő és újságíró
A LAPSZERKESZTŐ ÉS ÚJSÁGÍRÓ Bessenyei fellépése óta Bécs volt a magyar irodalmi megújulás és irodalomirányítás középpontja. Mikor Görög Demeter Bécsbe került (1783) ott már a pezsgő irodalmi élet fejlődését láthatta, s annak munkálataiba maga is bekapcsolódott. Abban az időben már megjelent az első magyar nyelvű újság (1780-tól) Pozsonyban Magyar Hírmondó címmel Ráth Mátyás (1749—1810) szerkesztésében, de lelkes fiatalok Bécsben is indítottak magyar nyelvű újságot, hogy közvetlen kapcsolat alakuljon ki a hazai olvasóközönséggel. 1786-ban indult Pozsonyban a második magyar nyelvű hírlap Szacsvay Sándor (1752—1813) szerkesztésében s ez 1787-től 1793-ig Bécsben jelent meg Magyar Kurír címmel, s Szacsvay után Decsy Sámuel (1742—1816) és Pánczél Dániel (1759—1827) szerkesztették. 1789-ben Bécsben megindult a harmadik új magyar nyelvű hírlap, a Hadi és más nevezetes Történetek, amelynek első száma 1789. július 3-án került ki a sajtó alól, a párizsi forradalom előtt néhány nappal. Ennek létrejöttéről Márton József tájékoztat bennünket: »Megesmerkedven Görög Bécsben Kerekes Sámuellel, ki itt akkor a Dobozy-ak mellett nevelői felvigyázó volt, vele társaságba állott s megnyerték II. József császártól az engedelmet, hogy kiütvén a török háború 1789-ben. július kezdetével folyóírást adhassanak ki.« (Márton 9.) A lap első száma tájékoztat bennünket, hogy már április 27-én »éppen azon a napon, melyen a magyar nemzetnek dísze, gróf Hadik András főhadivezér Bécs városából hazánk széleire leindulva, hogy ottan a nagy hadat a törökök ellen vezérelje: írtuk vala mi itten ezen örvendetes alkalmatossággal . . . munkánkról való Tudósításunkat, azzal a bizodalommal, hogy azokkal az érdemes hazafiak előtt kedvet fogunk találni. Hozzánk annyifelől utasított leveleik az előfizető Uraknak, s azokban született nyelvekhez s írásunkhoz mutatott hajlandóságok elegendőképpen bizonyítják, mennyire becsüljék a közjóra célozó igyekezetet. Ki nem mondhatjuk, mely igen felgerjesztettek bennünket némely nagyérdemű méltóságoknak s tudósoknak becses leveleik, mind azzal, hogy írásunkra számos előfizetőket szerzettek, mind pedig, hogy hazánk javára s dicsőségére intézett szándékunkat annyira magasztalni s bennünket bátorítani méltóztattak. Melyhez képest egyedül csak arra törekedünk, hogy háládatosságunkat megmutathassuk, s a felőlünk való reménységnek voltaképpen megfelélhessünk. « (I. szakasz I—II.) Lapot indítani megfelelő gyakorlat nélkül igen merész vállalkozás volt ebben az időben, de úgy látszik mind Kerekes, mind Görög nagyműveltségű felkészülése kiválóan alkalmas volt erre. A szerkesztőségi munkát saját lakásukon végezték s a korabeli bécsi divat szerint francia címzéssel kérték a hozzájuk küldött tudósításokat: à M. M. de Görög à Vienne, auf der Freyung Nro 61. im ersten Stock. à M. M. de Kerekes à Vienne, in der Herrengasse Nro 58. Lapjuknak körülbelül 800 előfizetője volt kezdetben s olvasóikat mindjárt az első számban figyelmeztették: »Kik ezen írásunkat megszeld 1
