Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Görög Demeter családja, életútja, kapcsolata a dorogiakkal

Aztán a levél végén még ez az üzenet áll: „Közöld a tisztelt drága Hadnagy Ürral, hogy nagyon csudálkoztam rajta, midőn olvastam, hogy még le nem érkezett a kivánt resolutio innen. Én a hozzám küldött instan­ciát, minekutána bényujtódott az Ő Felségének, magam ajánlottam a Re­ferendárius Urnák, ki is az igazságos kérést csakhamar azután nagyon kedvező opinioval adta fel Ö Felségéhez. A titkos kabinetben tudakozód­tam, hogy hol akadt fel. Egy érdemes Űr megigérte, hogy mindennek vé­gére jár, s velem közölni fogja, hogyha szükség megtehessem a szükséges lépéseket. De itt is baj adta magát elő, mert ez az Űr terhes betegségbe esett tíz nappal ezelőtt, s Ígéretének eleget nem tehetett. Hanem hála az Egeknek, jobban kezd lenni, s nem sokára hivatalbéli foglalatosságához fog. — Én azonnal mindenekről tudósítani fogom." Ekkor még zavartalan a viszony a nagybácsi és unokaöccs között, de három év alatt a pereskedések miatt megromlik, amiről Görög Demeter Orosz Andráshoz 1821. március 13-án írt leveléből értesülünk: „Nagy Ér­demű Hadnagy Űr! Különös tiszteletre méltó Drága Jó Hazámfia! Amióta elváltunk egymástól Pesten — októbernek 5dik napján 1820 semmi tudó­sítást nem vettem Dorogról, Anna nénémasszonynak a múlt héten érke­zett levelén kívül, mely rakva van a két veszendő, perünket tárgyazó pa­naszokkal. Temérdek sok foglalatosságaim között szerencsétlenségemre időt nem szakíthatok magamnak arra, hogy a bírákat informálhatnám, vagy a prókátor uraktól megtudhatnám, micsoda karban vannak a perek, s részemről miket kellessék elkövetnem az igazságnak kibizonyítására. Senkiben nagyobb bizodalmat nem vethetek addig is, mint tisztelt kedves drága Hadnagy Űrban, — s ennél fogva bátorkodom arra kérni megszomorodott szívvel, hogy vegye tekintetbe az én fontos és terhes hi­vatalomat, amely miatt a magam ügyömre nem érkezhetem, kövessen el nevemben mindeneket, amelyek az én, és a velem perelő atyámfiainak jovára szolgálnak, amennyire tudniillik az igazság azt szorosan megkívánja. Tartsa zabolában Görög János rossz atyámfiának rosszra törekedő igye­kezetét, álnokságait, amelyek közül egy kettőt magam is szemére hány­tam Pesten. — Reá bíztam egy két esztendővel ezelőtt, hogy ingerálja magát az én peremben, s ő azzal mutatta meg hozzám viseltető háládatos­ságát, hogy a dokumentumokat ellenem, s atyámfiai ellen, a contra-pars­nak eladta. Vegye ki, kérem a neki adott plenipotentiát kezéből, s paran­csoljon reá nevemben, hogy mától fogva magát reám nézve semmibe se avassa, nehogy még több károkat szerezzen mind nekem, mind elkesere­dett atyámfiainak. Fogja, kérem pártunkat, hogy mi is, mint mások kihall­gattassunk, és ha netalán még késő nem volna, adja tudtomra, mi hijjával van, reánk nézve a veszni indult Szűts és Magyar Illyés féle perünk? Ki az a Kuk Anis? És addig is, míg én válaszolnék, kövessen el mindent mind az egyik, mind a másik perben, — ha a szükség úgy hozná magával, hogy gyalázatot ne vallyunk." A bonyodalmas perek izgalmai közt sem feledkezik meg örökös föld­jeiről: „Az után ne terheltessék kérem arról is tudósítani, mi lett a földe­immel, szőlőskertemmel, s malmommal? Ki vannak é már kótya-vetye által árendálva? Mikor? és mennyiben? Ha még árendába nem volnának adva, amit fel nem tehetek, ne sajnálja kérem azoknak mennél hamarább

Next

/
Thumbnails
Contents