Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Görög Demeter családja, életútja, kapcsolata a dorogiakkal

Aztán a levél végén még ez az üzenet áll: „Közöld a tisztelt drága Hadnagy Ürral, hogy nagyon csudálkoztam rajta, midőn olvastam, hogy még le nem érkezett a kivánt resolutio innen. Én a hozzám küldött instanciát, minekutána bényujtódott az Ő Felségének, magam ajánlottam a Referendárius Urnák, ki is az igazságos kérést csakhamar azután nagyon kedvező opinioval adta fel Ö Felségéhez. A titkos kabinetben tudakozódtam, hogy hol akadt fel. Egy érdemes Űr megigérte, hogy mindennek végére jár, s velem közölni fogja, hogyha szükség megtehessem a szükséges lépéseket. De itt is baj adta magát elő, mert ez az Űr terhes betegségbe esett tíz nappal ezelőtt, s Ígéretének eleget nem tehetett. Hanem hála az Egeknek, jobban kezd lenni, s nem sokára hivatalbéli foglalatosságához fog. — Én azonnal mindenekről tudósítani fogom." Ekkor még zavartalan a viszony a nagybácsi és unokaöccs között, de három év alatt a pereskedések miatt megromlik, amiről Görög Demeter Orosz Andráshoz 1821. március 13-án írt leveléből értesülünk: „Nagy Érdemű Hadnagy Űr! Különös tiszteletre méltó Drága Jó Hazámfia! Amióta elváltunk egymástól Pesten — októbernek 5dik napján 1820 semmi tudósítást nem vettem Dorogról, Anna nénémasszonynak a múlt héten érkezett levelén kívül, mely rakva van a két veszendő, perünket tárgyazó panaszokkal. Temérdek sok foglalatosságaim között szerencsétlenségemre időt nem szakíthatok magamnak arra, hogy a bírákat informálhatnám, vagy a prókátor uraktól megtudhatnám, micsoda karban vannak a perek, s részemről miket kellessék elkövetnem az igazságnak kibizonyítására. Senkiben nagyobb bizodalmat nem vethetek addig is, mint tisztelt kedves drága Hadnagy Űrban, — s ennél fogva bátorkodom arra kérni megszomorodott szívvel, hogy vegye tekintetbe az én fontos és terhes hivatalomat, amely miatt a magam ügyömre nem érkezhetem, kövessen el nevemben mindeneket, amelyek az én, és a velem perelő atyámfiainak jovára szolgálnak, amennyire tudniillik az igazság azt szorosan megkívánja. Tartsa zabolában Görög János rossz atyámfiának rosszra törekedő igyekezetét, álnokságait, amelyek közül egy kettőt magam is szemére hánytam Pesten. — Reá bíztam egy két esztendővel ezelőtt, hogy ingerálja magát az én peremben, s ő azzal mutatta meg hozzám viseltető háládatosságát, hogy a dokumentumokat ellenem, s atyámfiai ellen, a contra-parsnak eladta. Vegye ki, kérem a neki adott plenipotentiát kezéből, s parancsoljon reá nevemben, hogy mától fogva magát reám nézve semmibe se avassa, nehogy még több károkat szerezzen mind nekem, mind elkeseredett atyámfiainak. Fogja, kérem pártunkat, hogy mi is, mint mások kihallgattassunk, és ha netalán még késő nem volna, adja tudtomra, mi hijjával van, reánk nézve a veszni indult Szűts és Magyar Illyés féle perünk? Ki az a Kuk Anis? És addig is, míg én válaszolnék, kövessen el mindent mind az egyik, mind a másik perben, — ha a szükség úgy hozná magával, hogy gyalázatot ne vallyunk." A bonyodalmas perek izgalmai közt sem feledkezik meg örökös földjeiről: „Az után ne terheltessék kérem arról is tudósítani, mi lett a földeimmel, szőlőskertemmel, s malmommal? Ki vannak é már kótya-vetye által árendálva? Mikor? és mennyiben? Ha még árendába nem volnának adva, amit fel nem tehetek, ne sajnálja kérem azoknak mennél hamarább