Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Görög Demeter családja, életútja, kapcsolata a dorogiakkal

A főkapitányi hivatal eránt

13 figyelmetessé méltóztatott engemet tenni. Háládatos szívvel veszem személyem eránt mutatott nemes gondolkozásának és szíves hajlandóságának ezen új próbáját. Hanem én arról még meszééről sem gondolkozhatom, mostani hivatalomban, melynek végét most teljességgel előre nem láthatom." 1818. szeptember 7-éről fent maradt egy másik levele is Orosz Andráshoz, amelyben az eltelt 11 év alatt felgyűlt kérdések, vagyonszerzések és pereskedések bonyolult világa tükröződik. Mivel igen érdekesek abból a szempontból, hogy milyen gondossággal foglalkozott a legkisebb részletkérdéssel is, idézzük a levelet, hiszen amúgy is olyan kevés maradt reánk egyéni életének problémáiról. Különösen a szülőföldön eladásra kerülő vagyontárgyhoz való jussáról szóló intézkedés érdemel itt figyelmet: „Csak a múlt hónapban esett értésemre, hogy Mészáros Szüts Mihály, néhai Mészáros Kata gyermeke elzálogosította a telekjének felét Dorogra nem régen lakóul jött Csirszky András úrnak, Petkó Mihály úr vejének, még pedig 32 esztendőre, ezer forintért váltó cédulában. Erre, mint Görög Mihály szépatyánk telkére, én a többi atyafiaimmal együtt jussomat tartom. Ezért már az Istenhez boldogult édes Atyám perelt is, s hogy az én testvéreim, ott helyben lévén, a pert megújíthassák és folytathassák, Felséges jó Királyunktól kinyertem a Mandátum novi cum gratia, s azt költségemen kiváltván a fels. Magyar Cancellárián, az atyámfiainak le is küldöttem. Addig is mig a per foly, én azt a fél telket Csirszky András úrnak kezeiben hagyhatom, mivel engemet, mint tőszomszédját vele Mészáros Szüts Mihály meg nem unszolt. Arra kérem tehát nagyérdemű Hadnagy Urat, hogy az igazságnak kiszolgáltatására törekedő indulatjából, nekem, mint törzsökös Donatarius Hajdúnak pártomat fogni méltóztassék, és Csirszky urat barátságos szókkal arra venni, hogy nekem, ugyanazon az áron, amelyen zálogul vette, által bocsássa, mint zálogot a törvényes esztendőkre. Vegye reá, kérem, hogy ezt processusra ne eressze, amelyet bizonnyal el fogja veszteni, s azzal csak a költségeit haszontalanul szaporítani." Ugyanebben a levélben egy másik peres ügyről is ír: „Magyar Gábor a belső csendességre ügyelő Commissarius Úr is zálogba vett 470 forintért váltóban egy negyedrész teleket minden appertinentiájával 32 esztendőre a Petkóczkyaktól, s engemet, mint tőszomszédot sem az elzálogosító, sem Magyar Gábor Úr meg nem kínált vele. Sajnálom, hogy Magyar Gábor Urat érdekli az én panaszom, kit egyéberánt mindenkor örömest megkémérllenék. De gyökeres jussomat csakugyan fel nem áldozhatom. Ne terheltessék tehát kedves drága Hadnagy Úr nevemben megszóllítani, s barátságosan rávenni, hogy azt a negyedrész telket eressze által énnékem ugyanannyiért zálogba, mint amennyiben van ez neki. Én akár mindjárt lefizetem a 470 forintot, akár pedig tudja azt az idei, és az jövő árendába." Panasza megtölti az Orosz Andrásnak írt ekkori levelét, mert még harmadik esetben is kéri közbenjárását: „Bűdről Dorogra szakadt Medve László is bírja néhai Kováts Jánosnak fél telkét, amelynek felét én bírom, mégpedig úgy, hogy az ő földjeit, az én örökös telkem után való földeim, és Kováts János féle szántóföldeim közzé szorultak, s annál fogva mindenütt idegen birtok szakasztja meg az én földeimet, holott, ha, amint az