Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Jegyzetek

tak. Primás őeminenciája is eljárta néhányad magával a táblákat, s ivott még pedig amint illett magyarul a magyar kompániák egészségekért, melyek ismét hasonló buzgósága magyar kivánsággal viszontagolták hazánk főpapjának szíves kívánságát, Közel reá ment öszvességgel 800-ra a megvendégelt személyek száma. 30-nál több szakácsok sütöttek s főztek,... az asztalok fejedelmi módon voltak megrakva, bőség uralkodott mind étel mind ital dolgában. — Nevelte a vígságot az asztali muzsika, melyne"k szavánál mindjárt reákezdték ebéd után a táncot. Estve felé teátrom nyittatott s újra fenn megnevezett operát játszották.. Bálák váltották fel a teátromi mulatságot. Az úgynevezett Marionetten Theaterben, az oly játéknéző helyen, ahol a játszó személyek fabábokból állanak, tartatott a magyar, a másik szálában a német tánc. A teátromban az udvarnak volt maskarás bálja. Mindenik bálba bőven volt enni s inni való ... a főhercegek néhány követőkkel együtt elmentek a más két bálnak nézésére, s éjfél után pedig a magok bál jókban kívántak magyar táncot látni. Elhozatták tehát az egyik bandát a Marionetten-Theaterből, mely rákezdvén a vérpezsdítő nótáját, úgy kitettek magokért gróf Eszterhazy Károly és Bakó kisasszonyok, két ugrós magyar táncoknak igen kellemetes módra való eljárása által, hogy a körülöttük álló mindkétnemű méltóságoknak teljes megelégedéseket érdemiették. A spanyol követné kivált, felette szembetűnőképpen kinyilatkoztatta a derék két magyar táncos személyeknek nézéséből származott örömét. Reggeli 4 órakor oszlott el a maskarás bál. Addig s még azután is annyi sültet, süteményt, drága borokat, mondolatejet, citromlevet, kávét, puncsot, hidegítőt. gyümölcsöt sat. lehetett enni és inni kinek kinek, valamennyi tetszett. Nem hallomásból, hanem tulajdon tapasztalásunkból írjuk, amit írunk. Minemű bőséggel kellett lenni a citromlének, abból könnyű megítélni, hogy csak ezen a napon huszonöt ezer citromot metéltek fel. — Mely kedvekre ehettek, ihattak s mulathatták pedig magokat az alacsony sorsúak is, a több bálokban ennek hathatósabb bizonyságát nem hozhatnánk fel, mint egy falusi embernek társához mondott ezen szavait: ..Pajtás! Isten engem sat. azt gondolom, hogy most visznek a paradicsomba! Aug. 4-dikén délelőtt gyönyörű paripákra ültek a főhercegek, H. Eszterházyakkal s néhány más gavallérokkal együtt, és Monbizsu felé indultak, kiket sok dámák és gavallérok hintókon követtek. Mind a paripák, mind a hintók a hercegéi voltak. Monbizsu egy híres kastélynak a neve, mely Szentmiklós nevű helységen túl egy órányira fekszik Eszterházához. Igen kedves mulató helye volt a megholt H-nek. Meg is kell vallani, hogy a jó íznek regulái szerént vagyon készítve s felékesítve. — A Monbizsuból lett visszajövetelt ebéd követte, ezt pedig teátromi mulatság, hanem ezúttal csak az első részét játszották el az operának és balettnek. Felváltotta teátromi játékot a tűzi mesterség. Ezt az udvar és a főméltóságok a kastélyból nézték. Ilyen tűzi mesterséget sohasem adott még Stuver Bécsben. Többre is ment a hozzávaló 5000 forintnál, magának Stuvernek fáradtságát pedig 8000 forintokkal jutalmaztatta meg a herceg. Csak az volt a kár a tűzi mesterségben, hogy egy ábrázolás előbb elégett, mintsem reá került volna a sor. Még tartott a tűzi mesterség, midőn már hozzáfogtak a kertnek másodszori kivilágosításához. Vacsora után kezdődött az álorcás bál, mely csaknem virradatig tartott. Ebben is szint oly bő volt az enni s inni való. mint azelőtt valóban. Sok al rendűek is táncoltak benne együtt a főhercegekkel s házi gazdaasszonynak hívására. Aug. 5-dikén reggel vadászatra vitte Hg Eszterhazy a főhercegeket, s a még nála maradott méltóságokat. Merő dámvadakat lőttek. Estvéli 7 óra tájba elő állottak az utazó hintók s búcsút vévén, a főhercegek Buda felé vették útjukat. A hintók előtt Sopron vármegye... vitézei lovaglottak Kapuvárig. Budára 6-dikán estve lett a pompás bemenetel. 8-dikán beiktatott nádorispán ő kir. főhercegsége, a kir. Helytartó Tanácsnál lévő előülőségbe, 9-dikén pedig Ns Pest vármegye főispánságában. Visszatérünk még egy kevéssé Eszterházára s némely jegyzéseket kívánunk tenni, minekelőtte véget vetnénk ezúttal róla való beszédünknek. Aug. 2. 3. 4-dik napjain temérdek sokaság volt Eszterházán. Az oda sereglett