Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)
Jegyzetek
az igazságtalanságnak, s magát mások fogyatásával hizlalni akaró tehetetlenségnek. — Törökszentmiklósról s Hont vármegyéből valami 6000-ig való sertéseket hajtottak volt makkolni némely szegény adófizetők, S. Patak tájékára, de fele sem tölt el a makkolás meghatározott idejének, hogy már kéntel eníttettek hosszas út jókat újra felvenni, s még középszerű hízásban sem lehetett sertéseiket visszahajtani: mivel annyi sertést fogadott makkjára az uraság, hogy osztás Ígéretének meg nem felelhetett, de a melyet teljesíthetett volna, ha előre úgy akarta volna. — Bárcsak foganatosán prédikáltatnék már egyszer a keresztények között a szeretet." (III. 748—749. 1790. dec. 17.) 9. „A székelyhídi és diószegi dominum inspektorának (uradalmak gondviselőjének) Vosits Ferenc úrnak jelentése szerént: Nemes Bihar vármegyében íekvő Hosszúpályi nevezetű faluban árúba fog bocsáttatni a jövő júniusnak első napján azon szép ménes, mely néhai gróf Dietrichsteiné volt. A lovakat nemcsak egyenként lehet venni az említett napon, hanem valamely uraságnak vagy társaságnak az egész méneshez kedve lenne, öszvességgel is megszerezheti azt egyszerre, a lovak számához s tulajdonságához alkalmaztatott illendő áron; és az általa megveendő ménes számára ingyen fog elégséges legelő mezőt kapni augusztus közepéig. A fizetés ideje eránt is lehetségig meg fog egyezni az adó a vevővel." (V. 616. 1791. május 17.) ,,Aki a miskolci, diósgyőri, aranyosi és csabai csapszéket, serfőző és pálinkaházat s vásárokat ezen. folyó esztendőnek első novemberétől fogva ki akarja árendálni. jelentse magát a pesti Cameralis Administraciónál." (V. 416. 1791. szept. 27.) 10. „E mi időnkben is támadt egy Sámson. Ez egy 5 esztendős és 9 hónapos gyermek, egy ujjával 30 fontot felkap a földről, két karja között magához hasonló nagyságú két ifjat fel s aláhordoz, a hátán pedig akármely embert elvisz." (II. 608. 1790. máj. 11. és II. 622. máj. 14.) „Tornallyán oly rendkívül való magzat született ezen hónapnak 2-dikán, amely két gyermekből forrott össze. Még nov. 6-dikán életben volt." (V. 661. 1791. nov. 22.) „Néhai gróf Pálfy János úrnak halálát az okozta, amint értettük, hogy íebr. 2-dikán estve fél sodort, hideg pástétomot és 13 fánkot evett, s meszszely magyar s fél butélia kampániai bort megivott. Ezekre pedig 18 pohár hideg vizet." (IV. 267. 1791. márc. 4.) „Nógrád vármegyében oly rendkívül való kövérségű zab termett egy helyen, hogy nádszál vastagságúak s 6 lábnyi magasságúak voltak a szálai. Egy harmad részét (két lábat) tették a szálaknak a kalászok. Majd minden hüvelyben két mag volt." (V. 191. 1791. aug. 9.) 11. „Nem lesz hát már ezentúl nemzetünk becsülőinek csak annyi fundamentumok is a csúfolkodásra, mint volt eddig a fáró játszásának nemeseink között lett nagy elhatalmazásánál s annak szomorú következéseinél fogva. —• Nem lehet tagadni, hogy sok esett olyan hazard játékok miá hazánkban, amelynek hogy eleit kívánták venni országunk rendjei, bölcs és hasznos rendelések által, nyomós reménységek lehet felőle, hogy jó emlékezetek még a késő maradéknál is áldásba fog maradni. — Mert hacsak ; a Pozsoni Casino oldalszobái szólhatnának is, majd megmondanák azok, hányat buktatott meg a közelebb elmúlt ceremóniák alkalmatosságával csak egy estve is a fárózás. — Két három idegen urak 5 s 7 száz aranyat is rakásra töltöttek az asztalra s úgy vesztették szemfényét (egy barátunknak bizonyítása szerént) a magyar ifjúságnak. Egy aranynál kevesebbet nem szabad volt tenni, de lehetett bezzeg 12-őt s többet is, s egy fertály óra alatt vagy nyert vagy vesztett a játszó, hanem az utolsó gyakrabban megesett. Csak egy játékban is 150 aranyából pusztította ki magát C. úr, — Itt vesztette el egy tanult s nagyra menendő úr is, országbírája ő exellenciája titoknokja minden pénzét, s még azon kívül jó urának nála volt 5000 forintjából is 3000 és néhányszáz forintot, s azzal ellódult. — Boldogtalan, ki magát erszénye szerencséltetése által pénzétől, azután belső csendességétől : nagyobb szerencséje nyomós reménylésétől s becsületétől fosztotta meg. — Több példát is lehetne előhozni!" (III. 715—716. 1790. dec. 10.)
