Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 29. Debrecen, 1975)

Dukov, Ljubomir: Ecsedi István jelentősége a bolgár etnográfiában

nosabb vonatkozásokban feltárja Ecsedi Istvánnak és „A bolgárok földjén" című könyvének, - mint a bolgár entográfia egyik forrásának - és mint a magyar-bolgár évszázados kapcsolatok kutatójának a jelentőségét. „A bolgárok földjén" című könyvet 1929-ben adták ki Debrecenben. Tulajdonképpen útleírás, amely a szerző 1926-27-ben tett két bulgáriai utazásának emlékeit foglalja magába. Az útirajz szerény feladata mellett, az is célja, hogy megismertesse a magyar olvasót a bolgárok történetével, életmódjával, kultúrájával, - s a könyv e téren is tudományos értékkel bír.Ecsedit a bulgáriai látogatásra, s a könyv megírására az a törekvés inspirálta, hogy anyagot szerezzen az akkori divatos eszme, a magyar-bolgár rokonság igazolására, a bolgár-magyar kultúrában és életmódban megnyilvánuló,közös jegyek alapján. Az entográfus Ecsedi e leplezetlen gondolata kifejeződik abban a szüntelen törekvésben, hogy minden látottat a hazájában levőkkel hasonlít össze, s mind újabb és újabb közös vonásokat talál a két nép életmódjában és kultúrájában. E téren a szerző egész sor olyan kompetens értékelést és útmutatást ad, amelyek ma is alapul szolgálhatnak új, elmélyült, összehasonlító kutatásokhoz a legkülönbözőbb kérdésekben. „A bolgárok földjén" címú könyv az útvonal sorrendjében mutatja be Ruszét és környékét, Sument, Madarát, Kjulevcsát és Pliszkát, tehát Sumen vidékét. Szófiát és néhány környékbeli falut, Plovdivot és a Plovdiv környéki falvakat; Kazánlak vidékét. Várnát és környékét, valamint Lom városát. Mint láthatjuk, igen fontos entográfiai körzeteket látogatott meg a szerző, s ezek alapján alakított ki egy általános képet a bolgár és török lakosság különböző etnográfiai csopoirtjainak jellemző etnikai és etnográfiai vonásairól. Az útirajz népszerű és könnyed stílusa megfelelt a tehetséges, szórakoztató elbeszélő Ecsedinek. A jó etnográfus, a komoly kutató viszont kitűnik a leírások pontosságából, a megfigyelések finomságából, a helyes értékelésből és a mély tudományos erudiciókból. Bár Ecsedi útirajza magyar olvasóknak szánt szórakoztató olvasmány, ma számunkra is egyik igen hasznos forrás - századunk húszas éveinek bolgár anyagi és szellemi kultúrájáról. Ez teszi érdekessé a könyvet a mai bolgár olvasó előtt s a bolgár életmód és kultúra tradícióinak bolgár kutatói számára. Ebből a szempontból a könyv általános tudományos értékeit a bolgárokról és törökökről adott objektív pszichológiai értékelés és jellemzés, a megfigyelt tárgyak és jelenségek részletes rajza, valamint a bolgár-magyar közös vonások kiemelt párhuzama alkotja. A könyv más tudományos érdemei kifejezésre jutnak még egész sor olyan információban, amelyek máig az adott kor egyetlen etnográfiai dokumentumai egyes vidékekre vonatkozóan. így például a különböző „szládkók", (bolgár dzsem), a sumeni sziréné (juhtúró) és aludttej készítésének leírása, a cséplés különböző módozatainak, a Szófia környéki pásztorok életének bemutatása, az Iszkeren és a Maricán folyó halászat leírása, a selyemhernyó tenyésztés a Balkán-hegység lábánál meghúzódó mezővidéken, s még sok más érdekes anyag. Különösen értékes ma számunkra a könyv igen jó érzékkel kiválasztott illusztrációs anyaga, főleg a házak leírása, a mellékelt vázlatokkal. Ezekkel együtt azonban a szerző ad helytelen, kellőképpen nem átgondolt információkat is. Ezekből fakadnak a mű hiányosságai, pontatlanságai. Az esetek többségében ez csupán terminológiai hibát jelent, bizonyos pontatlanságokat egyes tárgyak, tárgykörök leírásában. (Összekever, vagy áthelyez egyes momentumokat a szokások leírásában, stb.) Nem felelnek meg a modern történelmi koncepciónak egyes történeti