Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 29. Debrecen, 1975)

Varga Gyula: Ecsedi István és a magyar néprajztudomány

már világhírű debreceni ötös fogat befogása és hajtásmódja), a pásztortűzről, az éjjeli legeltetésről, a juhtej feldolgozásáról stb. Nyugtalan vére nagy utazásokra sarkallta. Beutazta Kisázsia nyugati part­jait, járt Törökországban, Görögországban, Egyiptomban, Szudánban, eljut Palesztinában a Szent Földre, Európa középső és északi országait is megismeri s huzamosabb időt tölt Bulgáriában. Utazásairól számos könyvben, még több előadásban számol be. Ebből az következne, hogy széttekintve a nagyvilágban, tanulmányai befolyásolják itthoni tudományos munkáját. Nem így történt. A „poros országutak" vándorát nem érdekelték az egyetemes néprajzi iskolák elméletei. Amikor utazásairól hazatért folytatta a debreceni cívis, a hortobágyi pásztor, a tiszai halász egyszerű életének megfigyelését és leírását. A világban való forgolódása még inkább erősítette lokálpatriotizmusát, amelynél ő erősebb köteléket nem ismert. Kétségtelen, hogy egy idő után ez gátja is lett kifejlő­désének. Nem indokolatlan, hogy tudós kortársai szemében vidéki „cívistudós" maradt, annak ellenére, hogy tágabb kitekintése lehetett volna, mint kortársai közül bárkinek. Műveit a mai generáció szinte újra felfedezi. Mintha maguk a rég elhunyt adatközlők személyesen szólalnának meg, oly hitelesek, s a maga nemében pótolhatatlan forrásai a magyar néprajztudománynak. Külföldi útleírásai közül egyedül a Bolgárok földjén tartalmaz számottevő néprajzi megfigyeléseket, de erről már előttem szóltak.

Next

/
Thumbnails
Contents