Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)

Nyakas Miklós: Hajdúkerület vagy Hajdú megye? Egy ősi szervezet haldoklása és megszűnése

járult. Szörény vármegyét - belső viszonyainak rendezetlensége miatt - az 1880/55. törvénycikk Krassó vármegyével egyesítette. 1881-ben Torna vármegyét Abaújjal kapcsolták össze, s eképpen Magyarországon (társországok nélkül) 63 vármegye és 25 városi törvényhatóság stabilizálódott. A Hajdúkerület megszüntetése és Hajdú megye létrejötte tehát az egész országra kiterjedő rendezési folyamat része volt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a Debrecen - hajdúvárosi térség megnyugtató rendezésére ez volt az egyetlen helyes megoldás, hiszen a hajdúvárosokat egymástól szétszakítani, Nyíregyháza vagy Karcag fennhatósága alá rendelni életképtelen ötletnek bizonyult. A Hajdúkerület terve viszont csak abban az esetben valósulhatott volna meg, ha Debrecen városa nem létezett volna. Meg kell vizsgálnunk még a Hajdúkerület vezéreinek azt a vádját, hogy a Debrecen központ hátrányos helyzetbe szorította a hajdúvárosokat. Maga Sillye Gábor vélekedett úgy/" hogy az új megye megalakításával a „hajdú nép kitöröltetett az élők sorából", s e nézetét - különösen a volt kerületi tisztikar közül - számosan osztották is. Varga Geiza - a volt Hajdúkerület tiszti főorvosa - viszont úgy látta, hogy a megye megalakításával tulajdonképpen a Hajdúkerület megnagyobbítása és életképesebbé tétele történt, s csak a székhely változott/'

8 Maga Hajdú vármegye hivatalosan is a Hajdúkerület jogutódának tartotta magát, s ezt nemcsak nevében, de jelvényében is kifejezésre juttatta. A vármegye szimbóluma „a volt Hajdúkerülettől öröklött fehér-kék szín mellett a volt kerület címere, melyet pecsétnyomóján és Hajdúvármegye pecsétje körirattal használ"/'

11 Debrecen városa, mint tudjuk, önálló törvényhatóság maradt, s ez jónak bizonyult mind a megye, mind a város számára. Az érdekeket így külön lehetett kezelni, s nem fenyegetett az a veszély, hogy Debrecen akaratát a megyére kényszerítse. Az átszervezés tehát igazán fájdalmasan csak a hajdúböszörményieket érintette, hiszen így elestek a székhely nyújtotta előnyöktől. Méltánytalan háttérbe szorulásról azonban mégsem beszélhetünk, hiszen az új megyében például csak Hajdúböszörmény küldhetett egymaga képviselőt az országgyűlésbe. A hajdúböszörményi tudat azonban sokáig megőrizte a Debrecennel való szembenállás gondolatát. A századforduló után, az új megyeháza építésekor például Porcsalmy Gyula élesen támadta Debrecen városát, amiért az a hajdúvárosi adófizetők „zsírján" építtet „cifra" palotát magának. A székhely - vélekedett Porcsalmy - előbb-utóbb visszakerül Hajdúböszörménybe, s a cifraház megmarad Debrecennek/" A tényleges helyzet azonban egészen másként alakult, mint ahogyan Porcsalmy elgondolta. A Debrecen központú új megye megerősödött és életképesnek bizonyult, s feltétlen érdeméül kell azt is betudnunk, hogy a térségnek nemcsak gazdasági egységet biztosított, hanem a Hajdúság sajátos történeti-néprajzi jellegét modern keretek között is megőrizte. 67 Sillye i. m. 112. 68 A Hajdú megye leírása c. munka előszavában. 69 Hajdú vármegye szabályrendeletei. (Debrecen, 1885.) I. 6. 70 HBöszörményi Hírlap, 1909. 10. sz.