Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)

Nyakas Miklós: Hajdúkerület vagy Hajdú megye? Egy ősi szervezet haldoklása és megszűnése

veszítené magyar jellegét. Mivel a megye határai felett egyelőre nem kellett dönteni, komoly nézeteltéréseket ez sem okozott. A feliratot külön küldöttség vitte Szapáry belügyminiszterhez, aki a küldöttséget „nyájasan" fogadta, és ,, . . . kijelentette, hogy a Debreczen, mint székhely körül alakítandó Hajdú me­gye eszméjét pártolja". Közölte azt is, hogy Debrecent nem fosztják meg tör­vényhatósági állásától. Félreérthetetlenül tudtul adta viszont, hogy Bihar megye érdekeit messzemenően figyelembe fogják venni;'" Ez annyit jelentett, hogy nem engednek Bihar megyétől jelentős magyarlakta területeket elcsatolni. Szapáry nyilatkozatával úgy tűnt, hogy Debrecen és tábora teljes sikert könyvelhetett el. A kormány ingatagsága és Szapáry bukása azonban a terv megvalósulását elodázta. Az országos politika kuszáltsága mellett jelentős sze­repet játszott az ügy elhúzódásában az is, hogy Szapáry rendezési javaslatának igen komoly ellentábora támadt, akik ráadásul nem feltétlenül az ellenzék so­raiból verbuválódtak. Szapáry a helyi érdekeket oly annyira tapintatlanul ke­zelte, hogy a kortársak úgy látták, hogy a javaslatát egyszerűen nem fogják a parlamentben megszavazni. 01 Az 1875-ben bekövetkezett fúzió Szapáry hely­zetét véglegesen aláaknázta s helyét 1875. március 2-tól maga Tisza Kálmán vette át, így a megyerendezési terv az ő belügyminisztersége és miniszterelnök­sége alatt zajlott le. A kormánynak azonban egyelőre sürgősebb teendői akad­tak a megyerendezésnél, s így az 1875-ös esztendő a küzdelmekben bizonyos szélcsendet eredményezett. A küzdelmek elcsitulása nem jelentette a rendezés gondolatának meghiú­sulását: a szabadelvű kormányzat lemondott ugyan a bukott Szapáry tervé­nek teljes és részletes végrehajtásáról, de az alapelveket magáévá tette. A te­rületi szabálytalanságok megszüntetése és az adóképesség figyelembe vétele olyan szempontok voltak, s lényegében ez alkotta Szapáry tervének is a gerin­cét, amelyek mellett nem lehetett elmenni. Az új kormány nem tett le Deb­recen és a Hajdúkerület egyesítéséről sem, bizonyítja ezt az a tény, hogy meg­szüntette a hajdúböszörményi törvényszéket, s ennek szerepét a debreceni vet­te át. Látszólag ellent mond ennek az adófelügyelőség felállítása Hajdúböször­ményben. A Hajdúkerület védelmezői ezt úgy is ünnepelték, mint Hajdúböször­mény jelentős sikerét. 02 Az adófelügyelőségek felállítása azonban általában a területi szabálytalanságok kiküszöbölését szokta megelőzni. A Hajdúkerület egyébként most is minden követ igyekezett megmozgatni a hajdúböszörményi törvényszék visszaállítása érdekében. Az 1875. április 8-án tartott hajdúkerületi közgyűlés úgy határozott, hogy a kerületi törvényszék megszüntetésének megakadályozására küldöttség utazzon a fővárosba.''' E té­ren a helyzetet „fenyegetőnek" látták. A városok azonban már korántsem fo­gadták a küldöttség menesztésének gondolatát olyan kitörő örömmel, mint tet­ték azt 1873-ban. Hajdúnánás városának „kételyei" voltak a küldöttség útjá­nak sikerét illetően. Egy tagot mégis delegált, olyan utasítással azonban, hogy minden városban a „századok óta fennálló . . . törvényszolgáltatás" állíttassék vissza.''' Hajdúdorog pedig egyenesen szükségtelennek tartotta a küldöttség menesztését, mert véleménye szerint az eredményt nem érhet el." Egyedül 50 Uo. szept. 29. 51 Így látta pl. a Képes Néplap 1876. évfolyamában. 52 Sillye i. m. 104. 53 HBmL. IV. B. 754/a. Hajdúker. közgy. jkv. 1785. ápr. 8. 54 Uo. Hnánás jkv. 1875. ápr. 10. 55 Uo. V. B. 171. a. 2. Hdorog jkv. 1875. ápr. 11.

Next

/
Thumbnails
Contents