Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)

Nyakas Miklós: Hajdúkerület vagy Hajdú megye? Egy ősi szervezet haldoklása és megszűnése

tegyenek meg mindent az eszme megvalósítására. E kérdésben nem ismerünk pártkülönbséget." Rövidesen kiderült azonban, hogy mind a ketten két különböző vármegyére gondoltak. Míg a Debreczeni Ellenőr a város hivatalos álláspontját tette magáévá s az új megye határain belül szerette volna látni a hajdúvárosokat is, addig a Debreczen a Hajdúkerületet megnagyobbítva meghagyná addigi törvényhatósági állásában: „Óhajtandó, . . . hogy Debreczen megyei székhely legyen . . . De midőn ezt akarjuk ne legyünk olyan önzők, (hogy) más megyék és törvényhatóságok romjain igyekezzünk fölemelkedni . . . Mi részünkről egyáltalán nem kívánjuk, hogy például a Hajdúkerület elveszítse akár önállóságát, - akár eddigi helyi központját H. Böszörményt." A Hajdúkerület - folytatódik a lap érvelése - inkább terjeszkedésre, mint „megcsonkításra és beosztásra tarthat igényt".'

1 A két lap hasábjain hamarosan heves vita bontakozott ki a tervezett megyékről. A Debreczen lényegében mindvégig a Hajdúkerület álláspontját tette magáévá, s egyben Debrecen számára is igyekezett előnyös pozíciókat biztosítani. A Debreczeni Ellenőr ezzel szemben, a város hivatalos álláspontját szem előtt tartva, lehetetlennek vélte a térségben két vármegye létrehozatalát, s legfőbb érvként azt emlegette, hogy a tervezett vármegye túl kicsi ahhoz, hogy életképes legyen. A helyzet úgy alakult, hogy a helyi érdekek erős pártpolitikai célkitűzésekkel szövődtek. A debreceni balközép véleménye szemben állt ugyan a kormány akkori elképzelésével, de az érvek hallatán, s a politikai küzdelmek közben maga Szapáry is hajlott arra, hogy a debreceniek elképzelését támogassa. A belügyminiszter bekövetkező bukása és a Szabadelvű Párt létrejötte a 48-asok elképzelésének bukását eredményezte. Helyzetük egyáltalán nem volt irigylésre méltó, hiszen nekik, mint debrecenieknek - pártolniuk kellett a debreceni megyeszékhely gondolatát, mert városuk egyetemes érdeke követelte így. A Hajdúkerület viszont szélbali beállítottságú volt, s nekik - mint 48-asoknak - nem lehetett cserbenhagyni hajdúvárosi elvbarátaikat. Ennek az ellentmondásnak kikerülésére született a Hajdúkerület nélküli Hajdú megye eszméje, amelyről felesleges bizonygatni, hogy életképtelen ötletnek bizonyult. Azt a tényt, hogy a közigazgatási rendezést erős pártpolitikai küzdelem is kísérte, mutatja az, hogy a Hajdúkerület ellenzéke a fúzió óta a Szabadelvű Párt irányában kezdett el tapogatózni. Hajdúszoboszlón erős Szabadelvű Párt alakult, s létrejött annak helyi szervezete Hajdúnánáson is,

36 sőt magában Hajdúböszörményben az 1875-ös választásokon megbukott Gaál Mihály, a hajdúböszörményi 48-asok egyik vezéralakja. " Még ez év (1874) nyarán, az országgyűlés szünetében kétely merült fel Debrecen vezetőiben, hogy vajon feltétlenül előnyös-e megyeszékhelynek lenni. Ügy érezték, hogy fennállhat a veszélye annak, hogy a megyei vezetés esetleg hátrányosan érintheti a város érdekeit. Ezért úgy döntöttek, hogy legyen megyeszékhely, de egyben maradjon meg szabad királyi városnak is. A politikai küzdelmeket a későbbiek folyamán ehhez az elvhez igazították.'

8 Debrecen városa, amellett, hogy nagy súlyt fektetett arra, hogy saját polgárai előtt bebizonyítsa a megyeszékhely előnyös voltát, igyekezett az érde35 Debreczen, 1874. szept. 5. 36 Debreczeni Ellenőr, 1875. jún. 18. 37 Uo. 1875. júl. 6. A fenti kérdést bővebben kifejtve Fehér András: A város politikai élete. 1867-1944. Ln : Hajdúböszörmény története. (Szerk. Szendrey István, Debrecen, 1973.) 189. s köv. 38 Debreczeni Ellenőr, 1874. nov. 7.