Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)

Nyakas Miklós: Hajdúkerület vagy Hajdú megye? Egy ősi szervezet haldoklása és megszűnése

Sámson Biharmegyei község határa esik" a kérdéses területeket a Hajdúkerülethez kell csatolni. így aztán a javaslatba hozott Hajdú megye megüti a mértéket adózási és területi szempontból egyaránt. A Hajdúkerület tervezetének ez volt a legsebezhetőbb pontja, hiszen a kikerekítés így nemcsak Szabolcs és Bihar megye, hanem Debrecen érdekkörét is érintette. Debrecen városa pedig nem nyugodhatott bele határának szétszakításába, hiszen az a város számára beláthatatlan következményekkel járhatott volna. A kerületi emlékirat ezért gyorsan hozzá is fűzte, hogy a Hajdúkerület felszámolását akkor sem szabad megengedni, ha „ezen két várost a kerület többi városával határos érintkezésbe nem lehetne is hozni". A Hajdúkerület közönségének fenti emlékirata - készítőik szándékával ellentétben - fontos szerepet játszott a Debrecen központtal megalakult Hajdú megye létrejöttében. Az emlékirat ugyanis nagyon nyomós érveket hozott fel a Hajdúságban felállítandó új megye érdekében.A Hajdúböszörmény székhely mellett való kardoskodás azonban nem volt elfogadható, hiszen ellene, Debrecen közelsége miatt - Polgár kivételével - valamennyi érintett község tiltakozott."

1 Sillye Gábor főkapitány az emlékirat budapesti fogadtatásáról 1874. március 16-án számolt be a Hajdúkerület közönségének.

2. Miután Debrecenben a pénzügyigazgatóságon beszerezte a szükséges statisztikai kimutatásokat, Budapesten eljárt a befolyásos embereknél, különösen - az utasításnak megfelelően - a 21-es bizottság tagjainál. Ennek egyik tagját „arra kértem, hogy ügyünknek belügyminiszter ő nagyméltóságánál kegyeskedjék szószólója lenni, mielőtt én oda a kerület javaslatát bemutatnám: ki is szíves volt ezen közbenjáró szerepet elvállalni, hanem ügyünket mind a belügyminiszter úrnál, mind a 21-es bizottság egyik ülésében is nyilvános pártfogásba venni." Sillye Gábor, miután az utat így előkészítette, bejutott a belügyminiszterhez. Szapáry megjegyezte, hogy az új megyét röviden Hajdú megyének lehetne nevezni, s közölte, hogy a tervezetet ki kell nyomtatni. Míg a nyomdai munkálatok folytak, a főkapitány 135 képviselőt keresett fel, „kik közül egy sem bocsátott el a nélkül, hogy a támogatást meg ne ígérte volna". Sillye Gábor jelentését a Hajdúkerület tisztikara úgy értékelte, hogy az kedvező fordulatra enged következtetni, s ezért „elismerést váltott" ki."

8 A Hajdúkerület vezérférfiáinak optimizmusa azonban már ekkor sok szempontból megalapozotlannak tűnik, Szapáry például a területi terjeszkedést illetően erősen mérsékelte a Hajdúkerület tervezetét, s csak nyolc szabolcsi község elcsatolásába egyezett bele. A székhelyet illetően érdemben nem nyilatkozott, s így a Sillye Gábor vezette küldöttség csak egy - bár ténylegesen a legdöntőbb ügyet - mozdította elő, s ez a Hajdúság területén alakítandó vármegye volt. A székhely problémája azonban továbbra is nyitott kérdés maradt. 25 Nagyjából a második hajdúkerületi küldöttség budapesti útja alatt indította meg Debrecen városa törekvését a Debrecen központú Hajdú megye létrehozására. 26 Polgár volt az érintett községek közül az egyetlen, amely elfogadta a Hajdúböszörmény székhely gondolatát. A polgári tanács 1874. szept. 13-i határozata szerint „beláttuk azt, hogy a Hböszörménybe székelésre tervezett Hajdúmegye . . . nékünk minden irányban legnagyobb kényelmünkre is szolgáland . . .", s ezért a „Hböszörménybe székelésscl tervezett Hajdú megyébe átkebeleztetni óhajtunk ..." Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár. Alispáni iratok, és Polgár mv. jkv. 27 HBmL. IV. B. 754 a. 1. Hajdúker. jkv. 28 Sillye i. m. 103/4. 1 1