Endes Mihály: A székipacsirta (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 27. Debrecen, 1975)

mat. Kezdetben a megfigyelő számára a nemek aránya még egyenlőtlennek tűnik. Gyakran látható több hím egy tojó társaságában, ritkábban ennek a fordítottja is előfordul. Megfigyeltem például hosszabb ideig együtt tartózkodó két tojót és egy dürgő hímet. A dürgést a hím a kiválasztott tojó körül csakhamar megkezdi, ezt azonban párkereső madarak még állandóan zavarják. Ebben az időben választja ki a tojó a későbbeni fészek helyét, és ezzel együtt a tulajdonképpeni revirt. Ennek védelmezése a hím feladata, és ez mindaddig tart, amíg a tiókák a fészket el nem hagyják. A revirbe betolakodó idegen hím ellen a tulajdonos azonnal támadólag lép fel. A harc legtöbbször a földről indul, bár magasban éneklő hím is észreveszi a vetélytársat és azonnal megjelenik. Néha csak 1-2 m magasra felrepülve vadul csipkedik egymást, máskor egyre emelkedve, jelentős magasságban igen gyors repülés közben folytatják ugyanezt. Az esetek egy részében azonban a küzdő felek nem érnek egymáshoz. A győztes messzire üldözi a legyőzöttet. A tojó legtöbbször látszólag ügyet sem vet a közelében történtekre, ritkán azonban részt vesz a küzdelemben és a betolakodó üldözésében. A pár, vagy hím rövidesen visszatér és mintha mi sem történt volna, folytatódik a dürgés. A hím ilyenkor láthatólag izgatott, állandóan felborzolt bóbitával, feltartott farokkal sétál a földön és igen feltűnő a szélső farktollak világító fehérsége. Időnként kis körökben verébszerűen körülugrálja a tojót, néha szinte egy helyben, függőlegesen, labdaszerűen. Ilyen alkalmakkor farkát szétterpeszti, szárnyait pedig testétől kissé eltartva félig leengedi, vagy rezegteti. Néha fejével bólogat a tojó felé, vagy lelapul. A tojó legtöbbször közömbösen szemléli, olykor pedig „ellenségesen" neki-nekiszalad, de nem ér hozzá. A hím időnként a nőstény felett néhány méter magasan lebeg és ritkán, rövid időre énekelni is felröpül. A hímek nyugalmi állapotban 3-4 mmX2 mmes testisei ez idő tájt 12-13X4 mm-esre duzzadnak. (Rusztamov.) A párzás is a revirben történik. A dürgő hím állandóan követi az arrébb-arrébb repülő vagy sétáló tojót. Néha felrepülve alacsonyan a föld fölött egymással szemben lebegnek, ennek a jelenségnek azonban semmiféle ellenséges jellege sincs. A hím körülugrálja a tojót, az előbb leírt módon hajlong előtte, majd finoman megcsipkedi a fejét. 2-3 percig tartó ilyen jelenet után a tojó lelapul, szárnyait fióka módra rezegteti, majd megtörténik a copulatio, mindig csak egy alkalommal, több másodpercig. A párzás később, a fészeképítés során is megismétlődik, pl. fészekanyaggyűjtés közben. A madarak aktivitását a kedvezőtlen időjárás észrevehetően befolyásolja, csökkenti. Főleg az első költés során fordul elő, hogy 2-3 héttel később ismét revirharcot, dürgést figyelhetünk meg. Ez minden esetben az ekkor még meglehetősen változékony időjárásnak áldozatul esett fészkek párjainál következik be. Ennek eredménye azután az első költés ún. pótköltése. A revir átlagosan kb. 50 m átmérőjű terület és ez meglehetősen állandó érték. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy a fészkek egymástól való legkisebb távolsága legalább 50 m-re tehető, bár egy esetben megfigyeltem egymástól 15 m távolságra is két lakott pacsirtafészket. A revirnagyság az évi két költés során nem változik. Saját megfigyeléseim, de az irodalmi adatok tanúsága szerint is a településsűrűség úgy a madár nyugati, mint a keleti, ázsiai fészkelőterületein két-három párra tehető hektáronként. A székipacsirta revirje nem egyszer fedi más madárfajok költőterületét. Érdekes, hogy amennyire kifejezett a harcias magatartás fajtársaival szemben, annyira kevéssé látszik törődni a nem egyszer közvetlen közelében megjelenő és ott fészkelő egyéb madárfajokkal. Nem hallgatható el azonban az a tény, hogy e fajok mindegyike nagyobb termetű a szé-