Endes Mihály: A székipacsirta (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 27. Debrecen, 1975)

17. kép. Székipacsirta-fészek szikfokos területen. Ez a puszta legmélyebben fekvő része, ahol az elöntés veszélye is a legnagyobb. (Hüttler felv., Hortobágy) gazdagság, amely különösen érvényes a rovarvilágra. Ez a rovarvilág természetesen a pacsirta tavaszi érkezésekor még távolról sem oly gazdag és nagy tömegű. Ennek oka főként abban leli magyarázatát, hogy e területek április elején még meglehetősen nedvesek, sőt jelentős részükön nyílt víztükrök csillognak. Ez idő tájt a székipacsirta-gyomrokban tehát a csekély számú tavaszi megjelenésű rovar mellett még tetemes mennyiségű a növényi eredetű anyag. A rovarok közül legkorábban a legyek, pókok és egyes bogárfajok képezik a választékot. Ahogyan azonban az időjárás melegedésnek indul, lassan megjelennek és előtérbe kerülnek a szitakötők, lepkék és számos bogárfaj. Nyár elejétől azután szinte teljesen a szöcskék és sáskák dominálnak. Madarunk természetesen az apró fajokat és a nagyobb fajok kisebb példányait fogyasztja és ez különösen érvényesül a fiókák táplálása során. A költési idő befejeztével a pacsirta családok összegyülekeznek, és a csapatok ilyenkor a környező learatott földeken is megfigyelhetők. A gyomortartalmakban ilyenkor földre hullott gabonamagvak is találhatók, azonban az őszi elvonulásig a rovartáplálék előtérben marad. Az alábbi lista áttekintést nyújt magyarországi és szovjetunióbeli gyomortartalom-elemzések eredményeiről. Szitakötők (Odonata) : felnőtt példányok mellett lárváik is. Sáskák, szöcskék (Orthoptera) : Calliptamus italicus Celes variabilis Metrioptera spec. Tettix bipunctata Oedipoda caerulescens Bogarak (Coleoptcra) : Pedinus femoralis, Pachybrachys fimbriolatis, Cassida nobilis, Chaetocnema breviuscula, Phyllotreta vittula, Spermophagus sericeus, Baris scolopacea, B. artemisiae, Dolychosoma simile, Sphenoptera substriata, Cylindro-