Endes Mihály: A székipacsirta (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 27. Debrecen, 1975)

14. kép. Ürmös szikes puszta. A félsivatagi jelleg kialakulóban van. (Szerző felv., Hortobágy) védekezés minimális, a környezetbe való beleolvadás lehetősége csekély. A magasabb, zártabb gyep szintjében a tájékozódás lehetősége kisebb és a fészkek építése is körülményesebb. E tényekből következik, hogy a Calandrella brachydactyla olykor meglepően csekély kiterjedésű és nem egyszer emberhez, kultúrterületekhez közeli részeken is a táj jellegzetes lakójává válik. Táplálkozás. Gazdasági jelentőség A székipacsirta növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Hogy ezek közül melyik kerül előtérbe, azt elsősorban az évszak, illetve a tartózkodási hely szabja meg. Telelő területein a gyomortartalmakban a vizsgálati anyag többségét a növényi táplálék képezte. A növényfajok közül az irodalom Elusine, Trianthema és Eragrostis-ról tesz említést. Tavaszi vonulása során a gyomrok Graminea magok mellett csak apró zúzóköveket tartalmaztak. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy ebben az eléggé rövid időszakban madarunk aránylag kevés időt fordít a táplálkozásra. A költőterületre való megérkezés után, a revirek kialakulásával természetesen a tápterület is felosztásra kerül a párok között. A két költés lezajlásáig, vagyis a tavaszi érkezéstől nyár derekáig gyakorlatilag a revir képezi madarunk számára a táplálkozás körzetét. Felmerülhet a kérdés, vajon ez a kb. 50 m átmérőjű terület miként tudja a felnőtt egyedek mellett 4-5 fiókájuknak nagymérvű élelemigényét is kielégíteni? A székipacsirta biotópjainak élővilágára jellemző a relatív fajszegénységgel szembeni egyed2\