Endes Mihály: A székipacsirta (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 27. Debrecen, 1975)

Vedlés A székipacsirta tollazatának tavaszi megérkezésekor még élénk színű, tarkább jellege a szaporítási időszak során, vagyis a tavaszi és nyári hónapok alatt lassan elvész, mert a toll fokozatosan kopásnak indul, emellett meg is fakul. A kopás elsősorban a tollak széli és csúcsi szélén kezdődik. Ebben leli magyarázatát az a tény, hogy a tollazat tarkasága tűnik el leghamarabb, ugyanis a fedőtollak és az evezők hegye (és szélei is) a legélénkebb színűek és legvilágosabbak, márpedig ez a rész hozza létre a toll többi, sötétebb színű részeivel való kontraszt útján az élénk, mintázatos jelleget. Az egyszínűbbé váló tollazat létrejötte pedig éppen e kontraszt megszűnésén és a kifakuláson alapszik. így válhat azután egy vörhenyes tavaszi madárból fakó, barnásszürkés színű. A székipacsirta ugyanazt a tollruhát viseli a nyári vedlést követő egy éven keresztül. Ez alól a szabály alól - ami egyébként a pacsirtafélékre általánosan jellemző - jelenlegi ismereteink szerint csak a dukhunensis alfaj képez kivételt. Ez ugyanis testtollait (fedőtollak) már a költés előtt, tehát telelőterületén, általában február hónap során megvedli. Ettől függetlenül azonban a nyárvégi, teljes vedlés is szabályosan végbemegy nála. (Vaurie 1.) A nyári, költés befejezte után bekövetkező vedlés, mely a madár összes tollára kiterjed, a földrajzi elterjedéseket figyelembevéve június vége, ill. a keleti alfajoknál július végén kezdődik. Bár a tollcsere egy-egy populációnál nagyjából egy időben kezdődik az egyes madaraknál, mégis kihúzódik augusztus hónapra, sőt az ázsiai alfajok esetében szeptember elejéig is. Ami a tollváltás sorrendjét illeti, az evezők közül először a másodrendűek (karevezők) cserélődnek ki, a kormánytollak és az elsőrendű evezők (kézevezők) csak ezt követően, utóbbiak közül sorrendben legutoljára I-IV. tollak (Rusztamov). Az az évi fiatalok fészektollazata is kicserélődik. A nyár végén bekövetkező vedlés - akárcsak az idősek esetében a test összes tollára vonatkozik. A megvedlett fiatal színben már nem tér el a megvedlett idős példányoktól. Ez a tollazat azonban még lazább, puhább a vedlés után is. A tollváltás náluk már júniusban megkezdődik és kb. ugyananynyi idő alatt zajlik le, mint az öregeknél. A SZÉKIPACSIRTA ÉS A KÖRNYEZET Minden élőlény, így a székipacsirta is állandó és sokoldalú kapcsolatban van környezetével. A környezet nyújtotta életfeltételek, a rendelkezésre álló táplálékforrások stb. éppen úgy megszabják a madár életmódját, viselkedését, mint az ott található ellenségei, vagy a jellegzetes meteorológiai viszonyok, és sok más egyéb. A hiotóp Ha a székipacsirta hatalmas areáljára gondolunk, amely Európán és Ázsián át csaknem 10 000 km hosszúságban húzódik, nyilvánvalóvá válik, hogy ez az óriási terület nem jelent mindenütt azonos környezeti tényezőket, így azután pacsirtánk egymástól eltérő jellegű biotópokban is megtalálható. Ha elfogadjuk, hogy a székipacsirta elterjedési területe a 22 °C és 32 °C júliusi isothermák közé esik, elérkeztünk az egyik legjelentősebb környezeti tényezőhöz,