Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 26. Debrecen, 1974)

Varga Gyula: A bolgárkertek és a magyar konyhakertkultúra

Varga Gyula A bolgárkertek és a magyar konyhakertkultúra XIX. század nyolcvanas éveitől megjelenő magyar kertészeti munkákban egy új szakterminológia jelenik meg, a bolgárkertészet. A fogalom elsősorban azt a zöldségkertészkedési módot jelenti, amit nálunk az ekkortájt rohamosan beköltöző bolgár kertészek honosítottak meg. A különleges múveléstechnikával párhuzamosan jelenti a fogalom a megtermelt zöldségfélék sajátos piaci előkészítését, értékesítési formáját s nem utolsó sorban egy sajátos életformát, mely elsősorban a városok, nagyobb felvevő piacok közvetlen közelében elhelyezkedő kertségek, ,,zöld övezetek" kert-lakóira lesz jellemző. Â bolgárkertészet jelentőségét, hatását azonban úgy érthetjük meg, ha röviden számbavesszük az ún. kerti növények, népi kifejezéssel vetemények termesztésének korábbi, a bolgárkerteket megelőző hagyományait. Ugyanis tudnunk kell, hogy a zöldségfélék termesztésének Magyarországon is messzenyúló hagyományai vannak. A korábbi magyar kertek és a bolgárkertek között azonban számottevő különbségek figyelhetők meg. A kert finnugor eredetű nevét a kerítéstől vette. Kezdetben a „kerítéssel körülvett" telekrészt jelenthette. Azonban már a XIII. századi oklevelek megkülönböztetik a kertet a kerítéstől; előbbire mostmár következetesen a sepes, utóbbira a hortus kifejezést alkalmazva.

1 A hortus azoknak a növényféleségeknek a termesztésére szolgált, amelyek nem kaphattak helyet a szántóföldeken, mert nem illeszkedtek be a különféle nyomásrendszerekbe, vagy pedig olyan kis mennyiségben termesztették, hogy érdemesebb volt a külön, a konyha közvetlen közelében elvetni őket. A jobbágytelek tartozékát képező kertek részben tehát közvetlenül a belső telekhez vagy portához kapcsolódtak s legalábbis hátsó végükön, a falu széle felől minden esetben kerítéssel vették körül őket s így mintegy védelmi sávként helyezkedtek el a lakóházak, gazdasági udvarok körül.

2 Ezek a tulajdonképpeni konyhakertek lényegében ma is megvannak s fontos szerepük van a konyhák zöldség, fűszer, gyümölcs ellátásában, újabban a háztáji gazdálkodásban. A lakóházakhoz közvetlenül kapcsolódó konyhakertek mellett azonban már a középkorban is számtalan forrás utal olyan kertekre, amelyek nem a belső telken vagy portán, hanem legtöbbször a falun kívül (ritkán a településen belül, de kerítéssel körülhatárolva) helyezkedtek el.

3 Ezeket a kerteket is bekerítették és gyakran valamelyik jellegzetes növényről nevezték el káposztás-, 1 Szabó, 1969. 44-49., Erdélyi, 1938. 2 Szabó, 1969. 45; A kerítéssel körülvett kerteket, illetve azok kerítését Erdélyben, Ung megyében tanorok-nak nevezték. Uo. : 157; L. még: Magyar Gazda, 1843. 96. sz. 1526. hasáb (Etédi); 99. sz. 1581. hasáb (Ónosi); 102. sz. dec. 21. (Ónosi); Schenk, 1843; Lange, 1843. 3 Szabó, 1969. 157; Milhoffer, 1903.