Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 26. Debrecen, 1974)

G. Kapusi Erzsébet: Egy nagy forradalmár ifjú évei

A bolgár események nagy visszhangra találtak egész Európában. A nyugati demokraták mélyen elítélték a török vérengzéseket, és a bolgár nép védelmére keltek, olyan nagy emberek emelték fel szavukat, mint Victor Hugo, Charles Darwin, Oscar Wilde, Giuseppe Garibaldi. A törökök által elkövetett bestialitások híre az orosz társadalom minden rétegéből mélységes felháborodást váltottak ki. Széles körű mozgalom indult a bolgár nép megsegítésére. Az orosz nép nagy fiai, Lev Tolsztoj, Dosztojevszkij, Turgenyev, Mengyelejev és mások juttatták kifejezésre az orosz nép mélységes együttérzését. Az orosz kormány, miután hiába tett erőfeszítéseket arra, hogy a török Porta elfogadja az 1876-ban Konstantinápolyban megígért bolgár autonómia megadását - 1877. április 12-én II. Sándor cár háborút üzent Törökországnak. Az 1877 78-as orosz-török háború a bolgár nép számára a szabadság megvalósulását jelentette. Az orosz nép óriási áldozatok árán felszabadította Bulgáriát az 500 éves török nemzeti és társadalmi elnyomás alól. A felszabadító harc idején, 1877. július 16-án született Sumenben Vaszil Kolarov. Jómódú szülei iskoláztatták az eszes, tehetséges fiukat. Elemi iskoláit Sumenben végezte. Az élénk szellemű, okos gyermek már kora ifjúságában tanúbizonyságot tett szabadságszeretetéről. Gyermekkorában sokat hallott a török elnyomásról, s már harmadik elemista korában, a szerb-bolgár háború kitörésekor elszökött hazulról, hogy mint „önkéntes" vegyen részt hazája védelmében. Kétségbeesett szülei a várostól 12 kilométernyire találtak rá - útban a front felé. Amikor pedig véget ért a háború, ismét elszökött az iskolából, hogy a most már hazatérő katonákat virágcsokorral üdvözölhesse. 1891-ben iratkozott be a sumeni gimnáziumba. Itt azonban nem sokáig tanult, mert a gimnázium diákjai sztrájkot indítottak. A sztrájknak igen radikális módon vetettek véget: bezárták egy évre az iskolát. Kolarovot ekkor szülei a várnai reálgimnáziumba íratták be. Ebben az iskolában hallotta először ezt a szót: szocializmus. Bulgáriában a szocialista mozgalom megszületése a XIX. század 80-as éveire tehetők. A Bolgár Szociáldemokrata Párt megalakulása az új- és legújabb kori bolgár történelem egyik legfontosabb eseménye. A bolgár párt fejlődésére az a legjellemzőbb, hogy már az elején a forradalmi szocializmus útján indult el, s keményen harcolt az opportunizmus és a revizionizmus ellen. Az országban a munkásosztály csak a felszabadulás után alakult ki; amikor megindulhatott a kapitalizmus fejlődése. A szociáldemokrata párt megalakulása idején, 1892 táján, Bulgáriában már 275 ezer bérmunkás dolgozott. Csekély volt a gyári proletariátus száma. A munkásosztály helyzete rendkívül súlyos volt, a munkások naponta 14-16 órát dolgoztak, a munkabérek igen alacsonyak voltak, a munkakörülmények olyan szinten állottak, hogy a munkások nagyrésze idővel megbetegedett. Legsúlyosabb a nők és a gyermekek helyzete volt, akik munkájukért fele-harmadnyi bért kaptak, mint a férfiak. A munkásmozgalom Bulgáriában eleinte gyenge, szervezetlen, ösztönös volt. Különböző kispolgári eszmék terjedtek, s ezek megtévesztették a munkásságot. A mozgalom akkor indult tudatos útjára, amikor a marxizmussal, a tudományos szocializmussal összekapcsolódott. A bolgár munkásmozgalomban mindez: Dimitar Blagojovnek, ez idők legnagyobb marxistájának az érdeme. Dimitar Blagojeu (1856-1924) már diák korában részt vett a felszabadító mozgalomban. A felszabadulás után Oroszországba utazott folytatni tanulmányait. Blagojev nem egyszerre lett következetes marxista. A narodnyikok is