Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 26. Debrecen, 1974)
Módy György: A magyar emigránsok nyomában Sumenben
ben. Az előadáson bolgárok is részt vettek s az emlékírók tanúsága szerint a nyelvi nehézség ellenére a színházi produkció nagy hatással volt a sumeni bolgár művelődés élenjáróira A városban addig még egyáltalán nem volt színi előadás. 1850 szeptemberében a még Sumenben maradt lengyelek pedig e £fy vígoperát adtak elő. Az emigránsok műkedvelő színtársulata adta az indítékot Száva Dobroplodninak, hogy megírja, majd 1856-ban bemutassa saját művét, az első bolgár színművet: a Mihailt. 1,1 Különösen nagy hatású volt a sumeni művelődés és művészek fellendülésére az, hogy a magyarok zenekart is szerveztek. Ennek a vezetője Sáfrány Mihály (1822-1905) volt. A szabó mesterséget is kitanult Sáfrány több hangszeren játszott, elsősorban hegedült. Kiválóan képzett muzsikus volt, aki előbb zeneórákat adott emigráns honfitársainak, majd zenekart szervezett közöttük. Sáfrány azok között a magyarok közt volt, akik az emigráció feloszlatása után is Sumenben maradtak. 1850-ben már bolgár zenekart szervezett, mely 9-10 tagból állott. Sáfrány bolgár ianítványait rendkívül invenciózusoknak és muzikálisoknak találta és betanításuk nagy öröm volt a számára. A fuvola, hegedű és gitár mint zenekari hangszer az ő zenepedagógusi tevékenysége nyomán lett ismert. A zenekar bőgőjét egyenesen az ő útmutatása nyomán készítették el. 1851 áprilisában egy másik 11 tagú zenekart is szervezett csupa fiatalokból, nagy részt iskolai tanulókból. Ezek között ott volt a későbbi kiváló zenész-színész-előadóművész Dobri Vojnikov, akiről a mai sumeni központi művelődési házat elnevezték. Mindkét zenekar repertoárjába beletartoztak klasszikus dalok, operarészletek (Traviata, Trubadúr, Norma, Rigoletto stb.), operettek, indulók, polkák, polonézek, mazurkák, keringők és csárdások. A fiatalok legtöbbször Anasztáz Csorbadzsi házában jöttek össze zenélni, de a késő estébe nyúló összejöveteleken táncolni is megtanultak. Sőt hamarosan a sumeni bolgár társadalom vezetőinek lányai is eljártak ezekre az összejövetelekre és a korabeli európai társastáncok így terjedtek el a városban, a patriarchális szellemű család szigorú normáihoz szoktatott öregek nagy megbotránkozására. Sáfrány Mihály 1861-ig élt Sumenben, ekkor mint a török hadsereg karmestere Odrinba költözött. Tizenegy éven át vezette a helyi zenekart, melyet ő alapított. Tagjait ő tanította meg muzsikálni és repertoárjukat is ő alakította ki. Távozásakor nemcsak gazdag partitúra-gyűjteményt hagyott tanítványainak, hanem igen sok saját kompozíciót is, melyek között aláírásával ellátott több induló, egyveleg, keringő, csárdás, polka, mazurka kottája maradt az utókorra. Sok olyan korabeli kompozíció partitúrája is fennmaradt Sumenben, melyeket a gondosabb zeneszerkesztési és dallamvizsgálat alapján a kutatás szintén Sáfránynak tulajdonít. Ahogyan csárdásai, indulói és egyvelegjei dallamai közé magyar népzenei motívumokat épített, ugyanúgy feldolgozott zenekara részére különböző bolgár népdalokat is. „Bolgár horó"ja - egyik korai feldolgozása, melynek sajnos a zenekari partitúrája elveszett - jó példa arra, hogy biztos érzékkel tudta kiválasztani a bolgár folklórból is a legjellemzőbb dallamokat. Sáfrány zenekarszervezési, zenepedagógusi, karmesteri és zeneszerzői tevékenysége nemcsak Sumen művészeti életében volt felbecsülhetetlen. Tulajdonképpen az általa alapított zenekarral és tehetséges tanítványok nevelésével megteremtette a modern bolgár nemzeti zenei művelő A magyar és lengyel emigráció művelődéstörténeti hatására lásd Cüingirov, Stiiijan: Madzari i poljaci v Sumen. Prinac köm istorijata na bolgarskata civilizacija. (Sumen, 1943) - Djankova i. m. 41. I 1
