Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Utószó

tik fel a figyelmet az eredetet, a migrációt illetően. így, Hajdúdorogon a karácsonyi ünnepkörben előforduló kecskemaszkos szokás idegen eredetéhez a település nyújtotta a biztos támpontot. Másrészről viszont éppen az ilyen néprajzi jelenségekkel is igazolható a lakosság idegen származása. Valójában tehát egymást feltételezve: a hagyomány és hordozóinak migrációja. Az előbbivel összefüggésben utalunk a hídjátékokról szóló fejezet idevonatkozó tanulságára is. A haja, gyöngyöm, haja refrénű hídjáték Magyarország középső részén, Pest megyében, Szolnok megyében és ettől északra, Heves és Nógrád megyében ismeretes. Az elterjedési térkép tanúsága szerint a hídjátéknak ez a variánsa szórványosan előfordul még Békés, Arad és Baranya megyében. A központi elterjedési ponttól távolabb eső területen a játék ismeretét a migrációval magyarázhatjuk. így pl. Arad megyébe a hídjáték Szolnok megyéből települt jászok révén került. És mivel a centrum palóc területen helyezkedik el, a Jászságban felbukkanó párhuzamot nyilvánvalóan a palócoknak a Jászság területére való lehúzódásával magyarázhatjuk. így valójában kétszakaszos hagyomány-migrációt figyelhetünk meg. A tradíció-migrációnak éppen e játék kapcsán még egy további útját is követhetjük. Az említett refrénű hídjáték a magyarokkal közvetlenül kapcsolódó szomszédos szlovákok körében is ismeretes. A szlovák telepesek ezt a típusú játékot magukkal vitték új magyarországi lakóhelyükre, pl. Nyíregyházára. így azután ugyanazon jelenség hármas irányú migrációját követhetjük nyomon. Az eddigiekből már kitűnt, hogy a hagyomány-vándorlásnak különböző útjai lehetségesek. A bemutatott anyag nyomán a motívum-migráció számos szép példáját említhetjük. Utaljunk pl .a Mátyás-mondakörből a rózsát nyitó ostornyélre és a vasasztalra. A gömöri Szentkirályon lejegyzett királyválasztásról szóló monda mindkét motívuma, a kivirágzott ostornyél és az asztalul szolgáló eke ismeretes a szomszédos szláv népek (elsősorban szlovén, szlovák, cseh, lengyel) hagyományában (vö. Ethn., 1906. 129 kk., 1908. 18 kk.) részint Mátyás királyhoz kapcsolódva, részint pedig attól függetlenül korábbi időperiódusból. E mondai motívumok nem függvényei a Mátyás-mondakörnek. Olyan vándor mondai motívumok ezek, amelyek a Mátyás királyról szóló történetekhez is kapcsolódtak. A csehektől, illetőleg az északi szlávoktól való átvételt túlságosan egyszerű lenne a motívum-migráció általános elvével magyarázni. A gömöri Valent István a magyaron kívül más nyelven egy szót sem tud, általa ismert ősei sem tudtak, akiktől a mondát megismerte, s a terület, ahol él az idegen nyelvű közösségektől nagy távolságban fekszik. Ha átvételről kellene mindenképpen beszélni, akkor valamilyen megfoghatatlan időperiódust lehetne csak megjelölni, amelyben a migráció éppenúgy lehet fiktív mint reális. S akkor is, még előttünk áll a kérdés, hogyan történt a motívum-migráció folyamata. Ez esetben viszont feltételezhető lehetne a gömöri huszitákkal kapcsolatos nép- és hagyomány-migráció. A Kárpát-medence népeit összekötő országutakon sok évszázada vándorolnak a hagyomány elemei. E migráció népek, közösségek, egyedek révén új és egyre változatosabb hagyományt alakított ki a Kárpát-medence népi kultúrájának térképén. A migráció számos szép példáját mutatja a népi színjátszás hagyományköre is. A hertelendyfalvai székelyek farsangi temetési paródiájában román szavak (a népnyelvben vatomán, vornyik, fata) migrációját láthatjuk. A bukovinai székelyek szó-átvétele a románból egyáltalában nem jelenti a szokás átvételét is. Az önmagában a szokásban lehet pusztán a köznyelvben, a min-