Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Halál és temetés két Turóc-völgyi faluban

Magyar Józseíné, szeretett nagynéném. Fájó szívvel válunk el gyászos sir szélén. Nehéz az elválás, de lesz viszontlátás, A jó Istenben bízva, meglátjuk lent egymást. Lesták Gusztáv nagybátyám, búcsúzom tőled is. Ne érezd az életnek baját, keserveit. Fogadd bucsuzásom, az Isten megáldjon, E íöldi életedre égi áldás szálljon. Magyar József s Galo Pál, kedves családotok. Isten áldó két keze szálljon tireátok, Munkátokra Isten hintsen bőven áldást. Nyerjétek el egykoron az égi koronát. Kovács Pálné, tehozzád van utolsó szavam, Kivel a rózsafüzért oly gyakran elmondtam. Kérjed a Szüzanyát, mindnyájunk gyámolát, Örködjön lelkünk felett az ítélet napján. A Rózsafüzérben itt maradt jó társaim, Nem szőhetem már tovább veletek imáim. Foglaljatok majd be az imába engem, Én is imádkozom majd veletek a mennyben. Végül összes rokonim és jó szomszédaim. És végtiszteletemre összegyűlt vendégim, Áldjon meg az Ur Isten mindnyájatokat most már, És vigyetek csendesen oda, hol sirom vár. Oh, Jézusom, adj nyugtot a sírban testemnek, És adj mennyekben üdvöt én bűnös lelkemnek. Gyurkó Julianna felett Lévárt, 1971. I. 20-án Dallam: Jézus az én reményem . . . (Említettem, hogy rábukkantam olyan búcsúztató szövegre, amelynek í előzményét, az „adatlapot" is bemutathatom. Ez alapján nyomon követhetjük búcsúztató menetét, a vázlat alapján az „alkotó" munkát. Lássuk elsőként család által a parasztkántornak küldött írást: Gyurkó Julianna, Gergely Sándorné élt 70 évet. 49 évet éltek együtt, 1 évig betegen. A lelkiatya az utolsó kenetet feladta. Férje Gergely Sándor. Fia Gergely Sándor és felesége, Irén. Unokái Irénke, Mártuska és Magduska.