Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Halál és temetés két Turóc-völgyi faluban

Hihetetlenül rázza koporsód bunk keze, Álomra van csak zárva szemednek szép ege. De hasztalan kísérlet, nem szólsz szavunkra te, Lelked már a mennyé lett, rajtunk a sors keze. Kétségbe esve veszünk magunkra szörnyű gyászt, Óh, mert lásd, árvák lettünk, reánk már ki vigyáz, Ki mondja már, szeretett térjem, gyermekeim, Az életnek ki ment meg a bánat éjjein. Nem is tudjuk szavakban kimondani bajunk, Könnyünk ömlik patakban, eget ráz sóhajunk. Anyák közt legjobb anya, hitvesnek példa képe, A jóságnak angyala lett szivünknek veszte. Mégis, szűnjék könnyetek, ne sírjatok nagyon, Hogy itt láttok engemet e bus ravatalon. Kedveseim, a tőidről az Ur emele fel, S lelkem szent színe előtt rátok áldást lehel. Árvák sem lesztek nagyon, kik ugy zokogtok itt. Szerelmem egy csillagon kibontja tényeit. Én ugy vigyázok rátok, ha éj borul le majd. Az uton, ahol jártok, hol ajkatok sóhajt. Nyugodjatok meg tehát az égi végzeten, Hisz a lét keserveit többé nem szenvedem, De mielőtt kedveseim, a sírba elmegyek. Egyenkint most tőletek végső bucsut veszek. Búcsúmnak első szavát lelkiatyám vegye, Ki most engem elkísér örök pihenőre. Köszönöm fáradságát, szálljon áldás reá, Imádkozzon lelkemért, hogy nyerjek égi bért. Derda János, jó férjem, itt hagyom szivedet. Amely szeretetével énvelem szenvedett. Áldja meg az Isten hűséges szivedet, Ajkam hucsu csókot ad a sir előtt neked. Jolán, kedves leányom és kedves családod, Uj Pál kedves férjeddel az Isten megáldjon. Itt maradtok árván, búbánatos szívvel. Ég veled és nyugodj meg az égi végzeten. János, kedves jó fiam, az Isten megáldjon, Nem láthatod már többé édes jó anyádat, Míg más anyját csókolja, néked könnyezni kell, Oh, mert nem lesz csak pora az anyai szívnek.