Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)
Bacchus Tokaj-Hegyalján
farsang végén két alakoskodó jár házról házra. Az egyik kifordított bundát vesz fel, amelyet derékon kötéllel köt körül, fejére pántlikákkal, színes papírokkal, fenyőgallyal díszített sapkát tesz, kezében fából készített fejszét tart. A másik kosarat visz magával, amelybe a kapott ajándékot rakják. Furcsa öltözetükkel és mondásaikkal szórakoztatják az embereket, ijesztgetik a gyermekeket. Ezeket a farsangi alakoskodókat Bachuskinak nevezik." A név Bokkus alakban a galíciai lachoknál is ismeretes. 12 Valójában tehát az elnevezés megegyezik a szlovák, palóc néphagyomány alakoskodóinak nevével, de a tényleges Bacchusra semmi sem mutat. Tekintsünk most a cseh néphagyományra, amelyben Bacchusra bőséges példát találunk. A bakus elnevezés a farsangi alakoskodóra a cseh népnyelvben éppenúgy ismeretes, mint a szlovákban, s tovább a palóc hagyományban. Csakhogy a szlovák és a palóc bakusz nem Bacchust, a „bor istenét" jelöli, azonban a cseh szokásokban ennek tényleges megszemélyesítésével is találkozunk, s így a név konkrétan Bacchusra is vonatkozik." A cseh néphagyomány Bacchus alakja elsősorban farsangkor jelenik meg, olykor mellékfiguraként, többnyire azonban a dramatikus játékok fő szereplőjeként, mint pl. az alábbi temetési paródiában. Zíbrt Cenék közli ezt a Bakusjátékot, amelyet Milevskoban játszottak a múlt században (utoljára 1864-ben). A játékra farsang végén, a nagyböjt első napján, hamvazószerdán délután került sor a következő szereplőkkel: Bakus, Bakus felesége, pap, harangozó, ministránsok, sírásók, kordélyt húzó legények, gyászolók. A Bakus alakoskodó bő fehér inget és fehér nadrágot húz magára. Az ing és a nadrág alá párnákat tömköd, hogy minél testesebb, kövérebb legyen. Fejére bojtos hálósapkát tesz. Az egyik kezében kártyalapokat, a másikban egy fakancsót tart. Egy hordón - amely egy kétkerekű kordélyon van - lovaglóülésben ül. A feleséget alakító játékos fekete ruhába öltözik, karján egy gyermeket - párnába bugyolált nyújtófát - visz, s mellette 2-3 gyermek halad. A papon két fekete szoknya van. Az egyik oldalt megkötött alsószoknya, a másik szoknya a nyaknál van öszszetűzve, amelynek szétbontott nyílásán dugja ki a kezét. Az öltözetet derékon gyeplőszárral kötik körül. A pap nyakába egy kendőt kötnek, s egy fehér gallért tűznek fel. A fején fekete sapka, kezében - mint liturgikus könyv egy csomag kártya. A harangozó öltözete a papéhoz hasonló. A ministránsokon oldalt megkötött fekete szoknya, fehér ing, fejükön sapka. Az egyik ministráns vízzel töltött rocskát visz a kezében, egy másik pedig botra kötött szalmacsutakot. A sírásók kék köpenyt viselnek, a fejükre prémsapkát húznak, amelyre baloldalt függőlegesen három piros gombot varrnak. Az egyik sírásó furikot tol, amelyben kapa és lapát van. A többi sírásó a lapátot vagy a kapát a vállán viszi. A kordélyt húzó legények fekete ruhában vannak, vállukon átvetett széles fekete szalag. Egyikük tölcsért tart a kezében. A gyászolók, az énekesek fekete ruhában, fekete fátyolban vannak. A menetben egy fakeresztet visznek. A szereplök az arcukat megvizezik, s azután lisztbe fújnak. Az arcukra tapadó liszttel „szenvedő" ábrázatot igyekeznek kelteni. 11 Kolberg Oskar : Krakowskie, I. Dziela wszystkie, torn V. (Wroclaw-Poznan, 1962.), 263-264. 12 Mlynek Ludwig: ,,Konik", ,,Túron", „Mis", ,,Koza", „Bokkus" (Thiercultus in Galizicn). Zeitschrift für österreichische Volkskunde, IX. 1903. 110. 1:1 Zíbrt Cenék: Veséié chvíle v zivoté lidu ceského (Vysehrad-Praha, 1950.), 106., 137., 142-149., 150-154., 167-168.,- Vö. Jerábek Richard: Masken und Maskenbrauchtum in den tschechischen Ländern. Schweizerisches Archiv für Volkskunde, LXIV. 1968. 12.; Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben, Csehország, I. (Budapest, 1894.), 442.
