Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Bacchus Tokaj-Hegyalján

BACCHUS TOKAJ-HEGYALJÁN A tokaj-hegyaljai szőlőművelés szokáskörének kutatási szempontból egyik legfigyelemreméltóbb „tárgyi" szereplője a bor, a termékenység antik istene, Bacchus, népi nevén bakus, baksus. Egy múlt század közepéről való megfigyelés szerint a kapásbál, a kapásfelvonulás jellegzetes figurája volt: „Bacchus lapos hordón keresztbetett lábbal ül, lumpenvagabund öltözetben, kezében csodálatos hosszú töklopót, szőlőt s poharat tartván. Fejét fedő kis veres kokastollas csákója félre csapva, minden évben kapásbál alkalmával az utcán zene kíséretében kardos legények őrködése mellett meghordoztatik, előtte két fehérbe öltözött szűz leány szőlőtőkét, zöld hajtású venyigét, s néhány érett szőlő gerezdet visz."

1 A hegyaljai szüreti szokásokról, kapásfelvonulásokról számos közlemény beszámol. Legutóbb Erdész Sándor, majd Bakos József foglalta össze a szőlőművelés szokásainak hagyománykörét. A kutatók sajátos tokaj-hegyaljai jelenségnek tekintik Bacchus alakját a szőlőművelés hagyományában. Bizonyos összefüggést, kapcsolatot keresnek az antik kultuszokkal, iskoladrámákkal stb. Az ide vonatkozó kérdések vizsgálata, elsősorban annak megállapítása, hogy Bacchus alakja honnan és hogyan került Tokaj-Hegyaljára, rendkívül fontos nemcsak a helyi hagyomány összefüggésében, hanem az általánosabb érvényű elméleti megállapítások tekintetében is. Mielőtt a kutatási kérdéseket részleteiben felvetnénk, szükséges, hogy röviden utaljunk arra a szokáskörre, amelyben a Bacchus alakja előfordul. A szüreti ünnepséget, a felvonulást, amelyben a baksus szerepelt, Erdőbényén figyeltem meg 1966-ban. A felvonulás résztvevői a falu végén gyülekeztek. A menet élén két leány között egy legény az ún. kapáscímert vitte. Közvetlenül mögöttük haladt a két sáfár, utánuk pedig két legény a hordón ülő baksus figurát vitte. Őket követték a szőlőkoszorút vivő lányok, majd a lőkéslányok és a menetben szekéren a zenészek, traktoros vontatón a táncos leányok, legények, úgyszintén vontatón gyerekek kereplőkkel, egy rongyos ruhába öltözött, púposnak formált, kenderszösz-szakállas tréfacsináló alakoskodó. A felvonulás résztvevője volt még egy nőnek öltözött férfi, aki az úton egy-egy nézőnek a karjára vagy a csuklójára raff iával szalagot kötött. 1 Erdélyi Jánosnak küldött anyag az 1840-cs evekben. L. Bakos Józseí: A Tokajhegyaljai régi szőlőművelés szókincse. Az egri Pedagógiai Főiskola évkönyve, V. (Eger, 1959.), 26.; Az újabb irodalomból a baksus bemutatását 1. Erdész Sándor: A hegyaljai szőlőmunkások szüreti népszokásai (Miskolc, 1957.).