Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

A farsang temetése a hertelendyfalvai székelyeknél

Kontra, kontra mars, a seggedre mars! Kontra, kontra mars, a seggedre mars! Kontra, kontra, kontra, kontra, kontra, kontra mars! A megfelelő szónál a legény jelzett testrészére csaptak, a harmadik sor kontra marsára az elkésett legény az ütésektől „olyan volt, mint a tűz." Húshagyókedd estéjén egy orvost alakító, fehérbe öltözött legény jelent meg a kocsmai táncteremben. Megállították a táncot, bejelentették, hogy orvos jött Indiából, mert azt hallotta, hogy abban a faluban a táncolók között himlősök vannak. Azért jött, hogy kigyógyítsa őket a himlőből. A vatomán beljebb invitálta az orvost s mondta, hogy azok a legények betegek, akik nem tettek bokrétát. (A bokréta a legény bal karján azt jelentette, hogy van szeretője.) Ezekről a legényekről kiáltották ekkor a leányok, hogy fáj a szívük, fáj a szemükbogyója stb. A tréfálkozásnak azonban az lett a vége, hogy nem az orvos gyógyított, hanem éppen ő „halt meg". Elterült a kocsma padlóján s ezzel vége volt a jelenetnek. Hamvazószerdára virradólag a vatomán megállította a zenét és azt monddotta: „Nektek most annyit mondok, hogy temessük el a farsangot. Egy esztendeig hadd maradjon. Majd mi szegényecskén eléldegélünk, játszadozunk, de nem táncolunk." A temetési játék ekkor kezdődött. Egy legény a terem közepén két karos székre helyezett, szőttessel letakart lajtorjára lefeküdt. Lepedővel leborították. Tetette magát, hogy meghalt. Mellé állt a pap és a kántor. Körben elhelyezkedtek a siratok. A pap bő szoknyát húzott magára s öltözetét úgy alakította, mintha katolikus pap lenne. A kezébe nyírfaseprűt vett, vízbe mártotta s azzal „szentelte" a halottat. A kántor hétköznapi kopottas ruhában volt. A kabátja térden alul ért. Az 1960-as évek elején felújították a játékot s az alkalommal a pap szerepét Györffy Antal, a kántorét Német Sándor játszotta, a siratóasszony Erős Teréz volt. A pap imája : Miatyánk, nincs gatyánk ! Miatyánk, nincsen fánk! Nem főtt meg a paszulykánk! Nem főtt meg a káposztánk! Ámen. A kántor éneke: Ha meghalok, temessenek ürmös borba, A nagy hordókkal egy sorba. Falra hányom a borsót. Ide a boros korsót!