Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Szokások, hiedelmek Csallóközből és Nyitra környékéről

ki. Feltörték. Akinek a diója romlott volt, úgy vélték, hogy az a következő évben beteg lesz vagy meghal. 8. Úgy tartották, hogy akire a karácsonyi gyertya kanóca „ráhajol", az már nem ér meg több karácsonyt. 9. Karácsony estéjén a pásztorok kürtölve, ostoraikkal pattogva végigmentek a falun. Minden házból a gazdaasszony egy-egy lepényt vitt ki, amit ajándékul adott a csordásnak, kondásnak és a bakternek is, aki úgyszintén végigjárta a falut. 10. Farsang hétfőjén három-négy legény muzsikusokkal végigjárta a falut tojást szedni. Minden házba betértek. Az összegyűlt tojás a muzsikusoké lett, akik a farsangkeddi táncon a zenét adták, 11. Farsang keddjén táncmulatságot rendeztek. A bálba ment leányoktól ekkor „kiszedték a tőkét". A tőkeszedés úgy történt, hogy egy legény a táncházban leült a fal mellé és egy kis kötéllel sorra elfogta a táncoló leányokat. A kötelet a leány lábára csavarintotta s addig nem engedte el, amíg az a tőkét meg nem fizette. Minden lánynak, aki a táncházba ment, fizetnie kellett a tőkébe. Akkor a legények arra törekedtek, hogy minden leány táncoljon s „megfoghassák a tőkébe." Az így befolyt összeget a táncmulatság költségeire fordították. Abból fizették a zenészeket s ha maradt pénz, a kocsmában elitták. 11. A farsang három napos volt. A tánc kedden éjfélig tartott. Akkor a bíró és az esküdtek elmentek a táncházba. Egy pálcával megverték a gerendát és azt mondták: „Itt van hamvazószerda! Hazafele!" A zenélést, táncolást befejezték., mindenki hazament és megkezdődött a böjt. 12. A böjt farsang után hét hétig tartott. A böjti idő feléig vasárnap ehettek húst, azután azonban húst a bojt befejezéséig nem volt szabad enni, még vasárnap sem. A böjtös ételeket szerdán, pénteken és szombaton csak vajjal készíthették, a többi napokon zsírt is felhasználhattak. 13. Húsvét második napját öntöző hétfőnek nevezték. A reggeli mise után gyermekek, legények sorra járták a leányos házakat. A gyermekek nyomban a mise után indultak, a legények csak dél körül vagy ebéd után. A századforduló idején a fiú gyermekek ,,hógácsval" öntöztek. A bogács bolyhos végű növény volt, amit a mocsolákban vágtak ki. Belemártották a vízbe s azzal csapkodták rá a leányokra. A felnőttek kondévai öntötték a leányokat. A kondé félliteres bögre volt. A víz a házban puttonban állt s abból merítettek a kondéval, a gyermekek abba mártották a hó gácsot. A legényeket ennivalóval és itallal kínálták meg. 14. Húsvét harmadik napjának suhodó kedd volt a neve. A leányok suhodták a legényeket. A suhodó nyolc fűzfavesszőből font korbács volt. A kisebb leányok a kisfiúkhoz mentek, már kora reggel és meg suhodták őket. A fiúcskák tojást vagy pénzt adtak a leányoknak. A nagy leányok nem mentek be a házakba, hanem napközben, különösen azonban estefelé, meglesték a legényeket, amikor azok az utcára mentek, illetve az utcán elhaladtak a lányos házak előtt s a leányok hozzájuk futottak, a suhodóval jól megverték őket a következő szavakkal: „Ha ti megöntöztetek, akkor most nesztek, ne!" így emlékeznek vissza a régi suhodásokva: „Akit elfoghattunk, az kapott eleget! A legények egyre csak mondták: elég már, elég már!" 15. Virágvasárnap 10-12 éves leányok ketten-hárman, esetleg négyen együtt villőzni mentek. Ünnepi ruhába öltöztek s a déli mise után házról házra jártak. Kezükben vilát vittek. Ez barkaág, fűzfaág volt. Hajkötővel (szalag) díszítették. Az ablak alatt vagy a konyhaajtóban megálltak és a következő éneket énekelték s közben a villőt emelgették : 2.5