Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Szokások, hiedelmek Csallóközből és Nyitra környékéről

~<sT Arass rózsám, arass. Megadom a garast! Ha én meg nem adom, Megadja galambom! Most gyüuök Aradról, Nem tudok magyarul. Magyar a galambom, Megtanulok attul. Arattam, arattam. Kévét is kötöttem, A babám tallóján Meg is betegödtem Örülhet az urunk. Jó munkási vagyunk, Reggel korán megyünk. Este későn indulunk. 11. Ügy tartják, hogy a búzaszemen Mária képe látható. 12. A búzakalász meg­rövidüléséről a következő történet ismeretes: A búza szárán tövétől hegyéig kalász volt. Bőséggel volt termés. Egy asszony, aki nem tisztelte az isten aján­dékát, a gyereke ülepit lángossal törülte. Jézus Péterrel éppen arra járt. Ami­kor ezt látta, nagyon megharagudott. A kezét a búzaszálon alulról fölfelé húzta, hogy ne legyen rajta kalász. Péter megfogta a kezét, hogy mégis hagyjon a száron valamit. Azóta olyan kicsi a kalász. Jeles napi szokások. 1. Miklós nap estéjén a legények mikulásnak öltöz­tek. Az arcukra lárvát tettek, A lárva papírból, rongyból vagy harisnyaszárból készült. Házról házra mentek. A legtöbb helyen megkínálták őket. 2. Luca es­téjén egy legény, olykor kettő-három is menyecskeruhába öltözött. Lucát ala­kítottak. A Lucák külön-külön jártak a társukkal. A Luca-alakoskodónak kon­tyot készítettek, fejére keszkenőt borítottak. Társa köznapi, olykor ünnepi ru­hát viselt. A Luca-asszony fejére lárvát tett. Régen nyúlbőrből készítették a lárvát. Később boltban vásárolták. Előfordult, hogy kemény kartonból készí­tettek álarcot. A nyúlbőr, illetve a papír álarcon nyílást vágtak a szem számára. A Lucák törökmuzsikával (harmonika) jártak s csak a lányos házakba tértek be. Sokan kísérték őket. Bent a házban táncoltak, de mindvégig némák marad­tak. A leányok büszkék voltak arra, ha a Lucák meglátogatták őket. 3. Kará­csony böjtjén a tyúkoknak egy abroncs közepére hintették az ennivalót, azért, hogy a következő évben együtt maradjanak s ne menjenek el az udvarról a szomszédba vagy máshová tojni. 4. Karácsony estéjén a kútba egy szép piros almát dobtak és azután húztak a kútból vizet az állatoknak. Ügy vélték, hogy ha az állatok ilyen vízből isznak, egészségesek lesznek. 5. A karácsonyi vacsora alatt a gazdaasszonynak nem volt szabad felkelni az asztaltól, mert a kotlós tyúkjai nem ülnek rendesen a tojáson. 6. Karácsony vigiliáján böjtöltek, csak vacsora volt. Vacsorára vajjal készített bableves vagy gombasavanyú (gomba­leves) volt. Egyes adatközlők szerint mindkét leves a karácsonyesti asztalra ke­rült. A levesek után mézes mákosbukta volt. 7. A karácsonyi asztalra egy szi­tába különböző terményeket és diót tettek. Vacsora után a dióból a család mind­egyik tagja vett egyet. Ügy nyúltak a szitába, ne lássák, hogy melyiket veszik

Next

/
Thumbnails
Contents