Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)
Szokások, hiedelmek Csallóközből és Nyitra környékéről
(74 é.) mondotta, hogy kaszálás közben gyakran mesélt. A meséléssel elterelődött a nehéz munkáról a figyelem. Az előtte és az utána haladó két kaszás hallotta, amit mesélt. 8. Amikor az aratók a munkát megkezdték, letérdeltek és imádkoztak. Az aratógazda fennhangon imádkozott. 9. Az aratás befejezésekor az aratógazda a következőket mondta: ,,Hála istennek, megértük erőben, egészségben, hogy az egész évi kenyérnekvalót elvégeztük." 10. A nagyobb létszámú aratócsoportban aratás végén három koszorút készítettek: az elsőt a földbirtokosnak, a másodikat az intézőnek, a harmadikat az aratógazdának. A koszorúkat marokszedők készítették a legszebb gabonaszálakból. Virágokkal díszítették. Két arató vitte rúdon az aratási menetben. Az uraság a háza előtt várta az aratókat, ahol elköszöntötték a koszorút. Az aratók pénzadományt kaptak. Ebből a pénzből az aratógazda házánál mulatságot rendeztek. Az aratókoszorút a ház eleibe (az eresz alá) akasztották. Egy évig ott maradt. Akkor vették le, amikor hozták az újat. 11. Régen annyi volt a búza, hogy nem volt becsülete. A búzaszálon tövétől hegyéig kalász volt. Egy asszony lepénnyel törölte a kicsinye fenekét. Ekkor Jézus megfogta a szalmát és csak a hegyén hagyott kalászt. Akkor is Péter mondta, mert Jézus le akarta végig húzni a szálat: „Uram, egyet hagyjál rajta. Az ártatlanoknak hagyjál!" 12. Ügy tartják, hogy a búzaszemen Mária képe látható. Erről a következő történet ismeretes : Mária a kicsinyével Heródes elől menekült. Éppen egy búzavetés mellett haladtak, amikor az üldözők már a nyomukban voltak. Nem sokkal előbb vetettek. A vetés még csak kicsike volt. Akkor, abban az esztendőben kétszer termett. Az egyiket már learatták, a másik meg újra volt vetve. Mária kérdezte a gazdától, hogy elbújhat-e a búzában? - Még kicsi a búza - mondta az ember. - Hogy tudnak abban elbújni? - Ne törődj vele, csak azt mondd meg, hogy elbújhatunk-e benne és gyere ki belőle. A gazda kijött, Alária pedig Jézussal beleállt a búzatáblába. Akkor hirtelen a bixza megnőtt és eltakarta őket. Az üldözők mondták, amikor elhaladtak a tábla mellett : - Ez az ember is learathatná már a búzáját! Mennyire meg van érve! Különfélék. 1. Miklós nap estéjén a legények, gyakran nős férfiak, és volt rá több példa, hogy fiatal házasok is egymással jártak Miklóst. Rossz ruhába öltöztek vagy bundát vettek magukra. Az arcukat liszttel vagy korommal kenték be. Álarcként rossz harisnyát húztak a fejükre. A szemnél kis nyílást vágtak rajta. Ujabban boltban vásárolható papírálarcot is alkalmaztak. Házról házra jártak. Nemigen szólaltak meg. Ha valamit mondtak, a hangjukat elváltoztatták. A lányos házakhoz szívesen mentek. A házbeliek megkínálták őket itallal. Bohóckodásukkal szórakoztatták a jelenlevőket, olykor táncoltak. Boszszúságot is okoztak a háziasszonynak, mert kormos kezükkel, kormos meszelőjükkel a ház falát bepiszkították. Ha tollfosztóba tértek be, szétfújták a tollat, pelyhet. 2. Karácsony estéjén a felnőtt férfiak mendikálni jártak. Elmentek a paphoz tiszteletből, aki az éneklés után behívta a mendikálókat s 10 óra körül már egyik-másik mendikáló csoport 15-20 főből állt. A barátok egymáshoz csatlakoztak s úgy mentek tovább. Egymás házánál ettek-ittak, gyakran hajnalig együtt mulatoztak. 3. A betlehemezésből két éneket mutatok be, elsősorban a ritka szép dallama miatt. Mindkettőt Bugár Jánosné (70 é.) énekelte:
