Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Mondák a búzakalászról

nak, kutyáknak vagy a macskáknak, egy variánsban a szegényeknek, az árváknak és az özvegyeknek. Az alábbiakban négy változatot mutatok be az adatközlők elmondása szerint. A csak tényközlő változatok előfordulása: Püspökladány, Berettyóújfalu, Nyíradony, Hajdú-Bihar m., Szuhafő, Mezőkövesd, Hét, Borsod-Abaúj-Zemplén m., Nagyecsed, Szabolcs-Szatmár m., Szaporca, Drávapiski, Baranya m.) 64. Amikor Jézus a földön járt, hirdette az igazságot, hogy az emberek térjenek meg és legyenek jók egymáshoz, mert látta azt a sok emberi gonoszságot. De Jézus szavára sem javultak meg az emberek. Egyszer egy búzavetés mellett ment el édesanyjával, Máriával. Azt mondta, hogy a gonosz ember verejtékével keresse meg a kenyerét. Addig a búzaszáron levő minden ízen volt egy kalász. Akkor kezébe vett egy búzaszálat és húzta rajta felfele a kezét. A kalászok meg hulltak lefelé róla. Amikor már a legfelső kalászhoz ért a keze, az édesanyja elkapta a kezét és mondta neki, hogy azt az egy kalászt hagyja meg a szegényeknek, az árváknak és az özvegyeknek. így maradt egy szálon egy búzakalász. (Nádudvar, Hajdú-Bihar m.) 65. Mikor Krisztus Szent Péterrel a földön járt, akkor még tövétől a hegyéig termett a búza. Az emberek már akkor is rosszak voltak, csúnyán beszéltek. Látta ezt Krisztus és ezért el akarta venni az emberektől a búzát, mert még a kenyeret sem érdemlik meg. Lehúzta a búzaszárról a kalászt. Mikor a végéhez ért, akkor kapott oda Szent Péter és azt mondta: Uram, hagyj valamit a kutyáknak meg a macskáknak is. Az Ür megkönyörült az oktalan állatokon és azoknak hagyta meg a búzát. (Sajónémeti, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) 66. Az emberek nagyon rosszak voltak. Az isten elhatározta, hogy eltörli a kenyeret a föld színéről. A kígyó is a föld porát eszi, egyenek az emberek is azt, amit találnak, mert a kígyóra hallgattak. A kígyó sem eszik kenyeret, ne egyenek az emberek sem. Le akarta húzni a búzaszárról a szemeket, mert akkor még a tövétől a hegyéig egészen végig termett a búza. Meglátta ezt egy jóravaló asszony. Sírt-rítt az Ür előtt, hogy legalább a kutyának, meg az állatoknak hagyjon valamit. Az Ür hallgatott rá és hagyott egy keveset a szár végén. Azóta ilyen kicsi a búzakalász. (Sajónémeti, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) 67. Valamikor tövétől hegyéig kalász volt a búza. Az emberek rosszak voltak és bűnösek. Krisztus azzal büntette meg az embereket, hogy megrövidítette a kalászt. Markával feljebb-feljebb tolta a kalászt. Ahol a markával megfogta, ott vannak a száron a görcsök. Az utolsó marok kalászt a száron hagyta a kutyáknak meg a macskáknak. (Szennyespuszta, Szabolcs-Szatmár m.) A negyedik csoportba azokat a mondákat soroltuk, amelyek szerint a búzakalász azért rövidült meg, mert az emberek nem adtak enni a kutyáknak és a macskáknak. Mindössze két példát említhetünk. A gyűjtés nyomán nyilvánvalóan további variánsok bukkannak fel. 68. Valamikor végig szem volt a búzán, nem úgy, mint most. Jézus Krisztus a földön jártában meglátta, hogy az emberek nem adtak enni a kutyának meg a macskának. Néha, ami csepp maradt nekik, azon is veszekedtek. Azóta is haragszik a kutya a macskára, mert a macska szemtelen volt és elszaladt a kenyérdarabbal. Jézus Krisztus akkor végighúzta a kezét a száron és csak egy kicsit hagyott a tetején. Ezt a kutyáknak meg a macskáknak hagyom - mondta. (Szukaíő, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) 69. Az Úristen megharagudott valami asszonyra, mert nem adott enni a kutyájának kenyeret. Ezért Krisztus csak annyit hagyott meg a kalászból.