Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Szokások, hiedelmek Csallóközből és Nyitra környékéről

botot fog. Az ördög többnyire rossz ruhába öltözik. Emlékeznek arra, hogy szalmával tömték ki s púpot készítettek a hátára. Kolompot vitt a kezében, vagy a derekára kötötte. Ez alkalomra vesszökorbácsot készítettek s az ördögnek öltözött legény azzal fenyítette a gyermekeket. A nagyobb leányokat többnyire megvesszőzte. 3. Luca napjának (dec. 13.) estéjén rendszerint legények, ritkábban leányok Lucának öltöznek. A legények fehér női ruhát vesznek magukra. Leginkább azonban fehér lepedőbe burkolóznak. Két lepedő szükséges a Luca-ruhához. Az egyikből szoknyát készítenek oly módon, hogy a földtől derékmagasságig körülcsavarják magukat s a lepedőt biztos tűvel a nadrágjukhoz vagy a kabátjukhoz erősítik, esetleg zsineggel a derekukhoz kötik. A másik lepedőt, mint egy köpenyt magukra borítják s elöl a mellüknél összefogják, néhány öltéssel összevarrják, vagy más módon megerősítik, hogy le ne essen. A felső lepedő helyett gyakran fehér inget húznak magukra, ami a nadrágon kívülre eresztve a szoknyául használt fehér lepedővel együtt a fehér ruhás női alakot, a Lucát jól megjeleníti. A Lucát alakítók arra törekszenek, hogy lehetőleg senki ne ismerje fel őket. Ezért az arcukat különböző módon felismerhetetlenné igyekeznek tenni. Ez általában kétféleképpen történik. Az arcukat erősen belisztezik úgy, hogy a liszt fölé hajolva abba belefújnak és így a liszt az arcukra csapódik. Leggyakrabban azonban az arcukra fehér, ritka szövésű, rendszerint tüllkendőt borítanak, amelyet a nyaknál körülcsavarva a tarkónál megkötnek. A Luca kellékéhez tartozott többnyire egy tollseprű vagy egy fakanál és egy kereszt. Három-négy Luca járt együtt. Tollseprűt vagy fakanalat mindannyian vittek magukkal, kereszt azonban csak egynél volt. Régebben a keresztet a gyerekeknek meg kellett csókolni s a Lucák egy-két szem cukrot adtak nekik. Valamelyik Luca pörsülyt vitt magával. A háziak ebbe pénzt tettek. Ez azonban csak ötven-hatvan évvel ezelőtt volt szokásban. A Lucák délután, sötétedéskor léptek be a házba. Háromszor meghajoltak, így köszöntötték a bentlevőket. Mindaddig, amíg a szobában tartózkodtak, nem szólaltak meg, nehogy a hangjukkal elárulják magukat. Arra törekedtek, hogy senki ne ismerje fel őket. A Lucák különösen büszkék voltak arra, ha személyük nem tudódott ki. Ez néma játékuk, szereplésük sikerét és egyben elismerését jelentette. A fehérruhás Lucák játéka, néma jelenete többnyire csak annyiból állt, hogy a tollseprűvel ,,sepregetnek", vagy a fakanállal a házban levőket megveregetik. A ,,sepregetésnek" a háziasszony természetesen nem örül, mert a lisztbe mártott tollseprű mindenütt nyomot hagy maga után. Gyakran megtörténik, hogy ott, ahol nagyobb társaság van jelen és a hangulat is kedvező, a Lucák táncolnak egymással. A nézők nevetését kiváltó táncmozdulatok után háromszori meghajlással elbúcsúznak és eltávoznak. 4. Luca estéjén a legények az ablakfára madzagot kötöttek. Másik végét az utcára vezették ki. A madzagot kissé megfeszítve az ujjukkal megpöngették. A házban levők úgy hallják, mintha valaki az ablakon kopogna. Amikor kimennek, nagy bosszúságukra senkit nem találnak ott. A legények akkorra már odébb állnak s a leengedett madzagot a sötétben senki nem veszi észre. A háziak alighogy bemennek, a legények ismét pöngetnek. S ez így tart mindaddig, amíg valamelyik fél meg nem unja. 5. Karácsony böjtjén mindent, ami lógott, letettek a padláson a földre. A száradni felterített ruhát a kötelekről leszedték. Ügy vélték, hogy ha karácsony böjtjén és karácsonykor lóg valami, akkor a következő évben elhull a jószág. 6. Karácsonyt megelőző estéken és karácsony estén a legények ostorral pattintgattak az utcákon a betlehemi pásztorok emlékezetére. 7. A karácsonyi vacsora ideje alatt a gazdaasszonynak nem volt szabad felkelni az